Latin neve: Rheum rhabarbarum

A rebarbara őshazája Ázsia pontosabban Tibet környéke. Kontinensünkön a XVI. század végén jelent meg először Angliában, majd Németországban. Mint sok más növényt, kezdetben a rebarbarát is füvészkertekben dísznövényként tartották. Termesztése és európai elterjedése a XVIII. században kezdődött meg. A rebarbara nem gyümölcs, még akkor sem, ha úgy használjuk fel.

A népi gyógyászat úgy tartja, hogy bélrenyheség, máj- és epebetegségek gyógyszere. Kis mennyiségben bélnyálkahártya összehúzó, tehát a hasmenést csillapítja. Nagy mennyiségben viszont kifejezetten hashajtóhatású.

Emellett kiváló vér- és vesetisztító. Egyesek a rebarbara fogyasztását különösen szívbetegeknek, csecsemőknek, gyerekeknek és szellemi munkát végzőknek ajánlják. Fontos megemlíteni, hogy fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, mert savtöbbletet okoz. Ezért vesekövesek, vesehomokban szenvedők óvakodjanak tőle. A rebarbara levelét külsőleg borogatásként használták.

Élettani hatásai, összetétele:
Kedvezően befolyásolja az emésztőrendszer működését. Jótékony hatása a gyökértörzsben található, az antrakinonok és a tanninok közé tartozó vegyületeknek tulajdonítható. Kis adagban, összehúzó hatása miatt hasmenés ellen, keserű ízénél fogva pedig étvágyjavítóként használható. Enyhíti az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladásos folyamatát és a kisebb bélgörcsöket. Antibakteriális hatása is említésre méltó, melyet pl. a Candida gomba ellen fejt ki.

A kínai rebarbara porát sikeresen alkalmazták vérzéscsillapításra. Ezt kísérletileg és klinikailag is igazolták: gyomor- és bélfekélyek, valamint gyomor- és bélvérzések megelőzésében és kezelésében. Vérzéscsillapító, összehúzó és antibakteriális hatása miatt a rebarbara gyökértörzséből készített kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya és a fogíny gyulladásainak, valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok ecsetelésére.
Hosszan tartó (hónapok, évek) használatát az antrakinon vegyületek várható káros mellékhatásai miatt kerülni kell. Ezekkel a hatásokkal „sajnos” csak a kínai vagy török, az indiai és az orvosi rebarbara rendelkezik. Az Európában termesztett másik két faj is tartalmazza mindezeket a hatóanyagokat, de azok gyökértörzskivonata olyan erős ösztrogén-hatással rendelkezik, hogy orvosi terápiás használatának ez már gátat szab.

Rendszeres fogyasztása hozzátartozhat a rák kialakulásának rizikóját csökkentő táplálkozáshoz. A rebarbara karotinoid tartalma majd hatszorosa a sárgarépáénak. A karotinoidok az A-vitamin elővitaminjai, melyeknek, nemcsak mint leendő vitaminoknak, hanem mint antioxidánsoknak is fontos szerepük van. Segítenek ártalmatlanná tenni a szervezetben keletkező és oda kívülről bejutó rákkeltő kémiai anyagokat.
Kiemelkedően sok pantoténsav, B6-vitamin és karotin van benne.

Pantoténsav:
A B5-vitamin, más néven pantoténsav az emberi test minden sejtje számára szükséges anyag. Némely esetben „stresszellenes” vitaminként is emlegetik, mivel a mellékvese hormonok és az esszenciális neuromuszkuláris transzmitterek (kémiai jelek, melyek az agyi funkciókat szabályozzák) termelésében játszik kulcsszerepet. A B5 a felhasználható zsírok elégetését, és a mellékveséket, valamint az immun-, és idegrendszert is támogatja.