Latin neve: Rosa canina

A csipkebogyó népszerűsége évszázadok óta töretlen. Nem csak magas vas és C vitamin tartalmú gyógynövény, de szorgos kezek által fontos és egészséges élelmiszer a belőle főzhető lekvár és szörp.

A csipkebogyót a vadrózsa vitamindús gyümölcsének nevezik, de vannak tájegységek, ahol csipkerózsa, gyepűrózsa vagy ebrózsa néven emlegetik. A vadrózsára, mely a rózsa őse, erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon és töltéseken akadhatunk rá.

A felaprított és szárított gyümölcsből készült tea reggel élénkítő hatású, nyáron hidegen alkalmas a nagy szomjúság oltására, télen pedig melegen, de nem forrón fogyasztandó. A csipkebogyó sok teakeverék alkotórésze; mindenekelőtt azoké, amelyek a náthás időszakokban a megelőzést, és az influenzás panaszok csökkentését szolgálják. Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, tisztán vagy mézzel édesítve.

Specifikus hatásokat eddig nem tudtak kimutatni, bár enyhe hashajtó hatású, amit a gyümölcssav okoz. A magoknak enyhe vizelethajtó hatása van. Közkedvelt még a túlérett, azaz "dércsípte" csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is. Étvágygerjesztő hatású. A csipkebogyót az első novemberi hajnali fagyok után egészen decemberig érdemes gyűjteni. Sokszor a madarak szüretelik le, hiszen a vadon termő csipkebogyó 98%-a nem kerül begyűjtésre a fáradtságos munka miatt.

Pedig nagyon kiadós ízhatású bogyó, hiszen egy kilónyi gyümölcsből akár 2-3 liter az iparinál jóval intenzívebb, finomabb szörp készíthető - óvatos áztatással, kimelegítéssel, cukorral történő "húzatással", dunsztolással.