A sötétben fénylő csillagokat gyakran tekintették az igazság, a szellem és a remény jelképeinek. Szimbólumként a bennünk lévő isteni szikrát jelenítik meg, ugyanakkor mivel éjszaka jelennek meg, az ismeretlen elleni küzdelmet is kifejezik.

A sajátos formájú csillagoknak egyértelmű a jelentése és a szimbolikája. Az ötágú csillag vagy pentagram a keleti jin és jang kifejezője, a harmóniát hangsúlyozza. Ágainak iránya határozza meg szimbolikus jelentését. A lefelé néző pentagramot az ördög jelének tartották. A kelta hagyomány szerint a pentagram a mesélők és a varázslók jele, öt ága a védelem és az egyensúly erőteljes szimbóluma.

A hexagram az istenek és a halandók kapcsolatát jelképezi. A judaizmusban különös jelentőséget kapott a hatágú Dávid-csillag. A hétágú csillag, a hetes szám miatt, a teljesség és a misztikum szimbóluma.

A régi csillagászat hét bolygójához és más, hetes alapú rendszerekhez, így a hindu csakrákhoz kapcsolódott. A nyolcágú csillag a kiteljesedés és az újjászületés jelképe, s olyan nyolcas alapú rendszerekhez kapcsolódik, mint a trigrammák, vagy a pogány évkerék. A kilencágú csillag a teljesítményt és a stabilitást jelképezi. Kapcsolatba hozható kilences alapú rendszerekkel, mint amilyen a kilenc taoista kanji (pszichikai központ).