De még e tudományos varázslatoknál is nagyobb kihívást jelent életmódunk megváltoztatása - írja Tanács István a Szabad Föld internetes oldalán.

Huszonöt éve még örülhetett, akinek az epekőműtétjét az akkor csak néhány sebész által alkalmazott laparoszkópiás eljárással végezték el. Nem kellett húsz centi hosszú vágást ejteni, hetekig tűrni a fájdalmat, míg a seb beforrt – és közben kidőlni a munkából. A laparoszkópiás eljárás úgy működik, hogy csak néhány bemetszést végeznek, szén-dioxiddal felfújják a hasüreget, a sebész nem közvetlenül, hanem a száloptikás kicsiny kamerán keresztül látja, mit csinál.

Önmagában ez műtéti forradalom volt, ráadásul az előfutárává vált a sebészeti robotoknak. A robottechnológia esetében az operáló orvos már nem a saját kezével irányítja a szikét, hanem a nagyon bonyolult mozgásokra képes szerkezet segítségével. Ez a robot odafér olyan helyekre is, ahová az emberi kéz nem. Nem remeg, nem fárad el. A gép valójában csak a mechanikus részét végzi a műtétnek, az orvos irányít, ő hozza a döntéseket. Szív-, prosztata- és agyműtéteket is végeznek már a robotok segítségével. Sőt az is megtörtént, hogy a sebész Amerikából irányította az Európában műtő robotot.

Bari Ferenc professzor, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetének vezetője a sebészeti robotokat arra említi példának, mennyire szédítő iramban fejlődik az egészségügyi technológia. Igaz, a legfejlettebb Da Vinci sebészrobotok még nem működnek Magyarországon. De nálunk is lezajlott például a szürkehályog-műtétek forradalma: harminc éve egy hetet kellett a kórházban feküdni a megműtött páciensnek, ma máris hazamehet, s másnap már tévét nézhet, kocsit vezethet.

A szegedi egyetem klinikai központjában várhatóan az idén nyáron kezd dolgozni az a háromdimenziós nyomtató, amellyel többek között csípő- és térdprotéziseket lehet „nyomtatni” – mindenkinek olyat, amely a legjobban megfelel a csontozatának, a testméreteinek és súlyának. Csakhogy – figyelmeztet dr. Bari Ferenc – habár a gép segítségével tökéletesen kicserélik, mondjuk, a túlsúlyos beteg bal csípőjét, ám ha nem fogy le, akkor a másik oldala is hamarosan tönkremegy.

Ott van tehát egyfelől a szuper technika, amit az átlagember többnyire a szenzációkra koncentráló tudósításokból ismer. De ami orvosilag lehetséges, nem mindenki számára megfizethető. Amerikában a prosztatadaganatok robottámogatott műtétei a felső középosztály körében terjedtek el, mivel csak ők tudták letenni a több ezer dolláros költséget annak érdekében, hogy csökkentsék a műtét utáni vizeletszivárgás és az impotencia valószínűségét.

A világ egyik élenjáró egészségügyi intézménye, a stockholmi Karolinska Intézet nemrégiben életmód-változási tanszéket hozott létre. Új szemléletet szeretnének elterjeszteni: a rehabilitáció helyett a prehabilitációt. Ez valójában újabb formája a „jobb a megelőzés, mint a gyógyítás” gondolatának. A robotok, a csúcstechnika egyfelől felszabadítják az orvost eddigi fárasztó rutinmunkái alól, másfelől – jó esetben – időt adnak neki, hogy másként kommunikáljon a beteggel és a családjával, az orvostársaival, az ápolószemélyzettel.

A partneri viszony, a bizalom az egész világon nagyon nagy gond a gyógyításban. Magyarországon különösen sokat lehetne javítani az általános helyzeten – a kutatások szerint nálunk a felírt gyógyszerek 40 százalékát nem váltják ki, s a kiváltott orvosság egy részét sem szedik be. Miközben a tényleges problémákat hihetetlenül fejlett gyógymódokkal lehet kezelni, a jó megelőzésre is kellenének hasonlóan világszínvonalú technikák.

Bari professzor szerint a fő probléma, hogy az életmódváltást a legtöbben büntetésként élik meg: le kell szokni valami kellemesről. A legfőbb változás a több mozgás, ami olyan hormonális változásokat – lásd „jóleső fáradtság” – okoz, amelyek vonzó érzésekkel járnak. Az életmód azonban csak akkor módosítható, ha az ember nincs rákényszerítve, hogy éjjelnappal dolgozzék, jut ideje önmagára figyelni – s megengedheti magának például az ízletesen is elkészíthető egészséges ételeket.

(Fotó: Kállai Márton)