Akkoriban még szinte alig tudtak valamit a mélység jelentette kockázatokról, és a légzőkészülékes merülés fiziológiai korlátjairól. Fél évszázad alatt azonban hatalmasat fejlődött a tenger alatti világ felfedezését lehetővé tévő búvártechnika; így napjainkban szinte már bárki Cousteau kapitány örökébe léphet.

A Kék Birodalom mágikus vonzereje
Nyáron nagyon sokan a közeli, vagy éppen távolabbi tengerpartok felé veszik az irányt, hogy szabadságukat a „nagy víz” közelében töltsék el. A tengerparti pihenés során szinte alig akad valaki, akinek ne mozgatná meg a fantáziáját a csillogó víztükör alatti világ.

A sekély öblök partján sétálva, a napfénytől jól átvilágított vízben kisebb halakra, ringatózó tengerifűmezőkre vagy a vízpermettől síkos parti sziklákon rohangáló tarisznyarákokra lehetünk figyelmesek.

Naplemente az Adriai-tengeren. A nyaralás kiváló alkalmat kínál arra, hogy belevágjunk a tenger alatti világ felfedezéséhez

Ha búvármaszkunk is van, és egy elhagyatottabb sziklás partszakaszon beúszunk a vízbe, magunk alá tekintve már-már olyan érzésünk lehet, mintha egy színes, élő természetfilm képkockái elevenednének meg szemünk előtt.

Ott, ahol a napfényreflexiótól villódzó, hullámfodros, sziklákkal tagolt homokos aljzat hirtelen lejteni kezd, és belevész a nagy kékségbe, véget érnek a búvármaszkos-úszkálós felfedezésünk határai.

Ahol eltűnik az aljzat, és belevész a nagy kékségbe, ott ér véget a kizárólag csak búvármaszkkal végrehajtott felfedezőutunk

A derengő kék homály többnyire szorongással vegyes kíváncsiságot kelt: vajon milyen titkokat rejthet a beláthatatlan mélyvizek birodalma? Sokan nézik sóvárogva a fekete neoprén kezeslábasba öltözött búvárokkal „megpakolt” és a nyílt tenger felé száguldó motorcsónakokat, a mélység rettenthetetlen hőseiként tekintve a várható kalandoktól jókedvű társaságra.

A légzőkészülékes búvárkodás mára már hétköznapi hősiességgé szelídült

Pedig mindez napjainkra már hétköznapi hősiességé szelídült; csak elhatározás kérdése, hogy mi magunk is belépjünk a Neptunusz-birodalom rajongói klubjába.

Vigyázat, a mélységimádat fertőző betegség!
Ha valaki nagyon kíváncsi, hogy milyen érzés lehet a légzőkészülék segítségével halak módjára huzamosabb ideig a víz alatt tartózkodni, érdekes kirándulást téve a tenger alatti tájakon, ehhez az egyszeri kaland abszolválásához még csak búvárvizsgára sincs szüksége.

Az összes nagyobb tengerparti nyaralóhelyen megtalálható búvárközpontok mind kínálnak úgynevezett discover scuba diving, vagyis légzőkészülékes felfedező merülési programot, búvárvizsgával és búvárelőélettel nem rendelkező, kalandvágyó nyaralók számára.

Ez a program kifejezetten a laikus érdeklődők számára lett kidolgozva.

Az egy-másfél órás elméleti felkészítés során a felfedezés élményére vágyó jelölt megismerheti a búvárfelszerelés részeit és működésének legfontosabb ismérveit, a víz alatti kommunikáció legalapvetőbb kézjeleit, valamint a légzőkészülékes merülés alaptörvényeit.

Az úszómedence sekély vizében elvégzett próbát követheti az „éles bevetés”. A jelölt hivatásos búvároktató vagy merülésvezető szoros felügyelete mellett, ötméteres mélységben kalandozhat a part menti vizekben, vagy pedig valamelyik távolabbi zátony védett, nyugodt részén.

A 20 perces, félórás merülés egészen sajátos bepillantást nyújt a tenger alatti világ csodáiba.

Semmihez sem hasonlító élményt jelent, hogy folyamatosan lélegezhetünk a víz alatt, kíváncsi halak rajaitól körbevéve, és olyan különleges élőlényeket is megpillantva, amelyeket a felszínről csak a búvármaszk segítségével sohasem láthatunk.

Nagyon sokan vannak, akik kedvtelési búvárkarrierjüket a nyaraláson kíváncsiságból kipróbált felfedező merülési programmal kezdik el. A víz alatti világ ugyanis veszélyes „kábítószer”, aki belekóstol, könnyen a rabjává válik, ahová vissza akar, és vissza is fog térni.

Nincs szükség emberfeletti képességekre a búvárrá váláshoz
Az önálló víz alatti felfedezővé váláshoz már az előzőeknél többre van szükség; legalább egy alapfokú autonóm légzőkészülékes búvárvizsga megszerzésére.

Kedvtelési búvárképzéssel számos nagy nemzetközi oktatási rendszer is foglalkozik, mint amilyen például a PADI (Professional Association of Diving Instuctors) az SSI (Scuba School International), vagy a még Jacques-Yves Cousteau közreműködésével létrehozott CMAS (Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques), illetve a szintén patinás szervezetnek számító NAUI (National Association of Underwater Instructors), hogy csak a legnagyobbakat említsük meg.

(Létezik hazai oktatók által alapított, nemzetközi minősítés kibocsátására jogosult magyar búvároktatási szervezet is, a 15 éves múltra visszatekintő UEF – Underwater Explorer’s Federation.)

Önként adódó kérdés, hogy melyik rendszert válasszuk a sok közül.

Igazából ennek nincs különösebb jelentősége, mivel a légzőkészülékes búvárkodás fizikai, fiziológiai és környezeti, valamint pszichés alapjai egyforma természettudományos alapokon nyugszanak, ezért a szervezetek között legfeljebb didaktikai, oktatási-módszertani különbségek léteznek.

A kedvtelési búvárkodás elsajátítása a tévhitekkel szemben nem igényel különleges képességeket, ám a biztonság és a minél nagyobb jövőbeli élmény érdekében fontos, hogy a búvárkodás elméleti és különösen a gyakorlati részét kellő alapossággal tanuljuk meg. Valamennyi képzési rendszer alkalmas erre, ezért sokkal inkább az oktató személyére koncentráljunk.

Ne bízzunk a kétnapos gyorstalpalókban
Különösen nyaralóhelyeken szokás, hogy a felfedező merülés élményének hatása alatt álló jelöltnek azonnal felkínálják az egy-két nap alatt elvégezhető alaptanfolyam lehetőségét is.

Az ilyen lehetőségeket kezeljük azonban fenntartással,

ha már csak valóban egy-két napunk van hátra a tengerparton töltött időből. Az ehhez igazított és rohamtempóban elvégzett gyorstalpaló formálisan persze végigmegy a képzési modulokon, de bizonyosan nem lesz alkalmas arra, hogy megbízható alaptudást adjon.

A légzőkészülékes tanfolyam kiválasztásánál másik fontos szempont lehet a költség. Itt meglehetősen szórt képet mutat a kínálat; idehaza a 30-40 ezer forintos képzésektől egészen a 90-100 ezer forintos tanfolyamokig terjed a választék.

Mint mindenhol, itt is igaz az "olcsó húsnak híg a leve" bölcsesség.

Nyilván fontos szempont a költség, de a túlontúl olcsó ajánlatokkal szemben legyenek azért egészséges fenntartásaink. Mindig nézzük meg, hogy mit kínálnak a meghirdetett tanfolyami árért.

Normál esetben a tanfolyami képzés díja a komplett oktatási program levezetésén kívül minimum magában foglalja a tananyag (tankönyv, táblázat) ára mellett a komplett felszerelés bérleti díját is. Tisztázzuk a járulékos költségeket, az uszodai belépők és a nemzetközi búvárigazolvány árát. Inkább részesítsük előnyben a hosszabb, de alaposabb, módszeres képzést biztosító tanfolyamokat az akár egy hétvége alatt elvégezhető gyorstalpalókkal szemben.

Hogyan szerezzünk tagságit Neptunusz klubjába?
Ahhoz, hogy légzőkészülékes búvárrá váljunk, megfelelő egészségügyi alkalmasság és úszóképesség szükséges.

Nincsenek speciális követelmények, és viszonylag kevés az eleve kizáró egészségügyi okok száma.

Utóbbira lehet példa az epilepszia, az asztma, komolyabb keringési rendellenesség, vagy a magas vérnyomás. Az egészségügyi alkalmasságot orvos igazolja. A képzési rendszerekben a tanfolyam három modulból épül fel, az elméleti, az úgynevezett védett vízi és nyílt vízi gyakorlómerülésekből.

Az elméleti alapfogalmak megfelelő szintű elsajátításáról - amelyek a búvárkodás fizikájával és fiziológiájával, a felszereléssel, a merülés szabályaival, a vízi környezettel, valamint a biztonsági és vészhelyzeti eljárásokkal kapcsolatosak -, tesztlap kitöltésével ad számot a jelölt. A védett vízi képzés általában úszómedencében levezetett foglalkozásokból áll, ahol biztonságos, sekélyvízi körülmények között tanulják meg, illetve gyakorolják be a hallgatók a légzőkészülékes alapképességeket.

Már ez is nagy kaland, de az első igazi „éles” bevetés a nyílt vízi képzés.

Itt lehet először megtapasztalni valódi, természetes körülmények között a mélyvíz birodalmát.

Az alapfokú tanfolyam sikeres elvégzésével a jelölt megszerzi az Open Water Diver (OWD), vagy a CMAS rendszerben az egycsillagos, azaz a nyílt vízi légzőkészülékes búvár minősítést igazoló nemzetközi búvárigazolványt.

Az OWD-képesítés feljogosítja a búvárt, hogy önállóan tervezzen meg és hajtson végre légzőkészülékes merüléseket (merülőtársi rendszerben) legfeljebb 18 méteres mélységig, igénybe vehesse bárhol a világon a búvárközpontok szolgáltatásait, felszerelést béreljen, palackot töltethessen, és a képzettsége adta határokon belül részt vegyen különböző merülési programokban.

Na de meddig lehet odalent maradni?
A két leggyakoribb kérdés, amit általában a búvároknak feltesznek, hogy mennyi ideig lehet lent maradni, illetve milyen mélyre tudnak lemerülni.

Az első kérdésre az „attól függ” a korrekt válasz.

A fenékidő, vagyis az az időkeret, amit meghatározott mélységben a nélkül lehet eltölteni, hogy feljövetelkor úgynevezett dekompressziós megállókat kelljen beiktatni, a mélység növekedésével egyre rövidebbé válik. (Létezik dekompressziós merülés is, ez azonban nem a kezdő búvárok, hanem egy speciális merülési szakágazat, a technikai búvárok területe.)

Amíg például 18 méteres mélységben az elméletileg számított, megálló nélküli fenékidő 56 perc, addig 40 méteren erre az értékre már csak 9 perc adódik. Ezek a maximális elméleti időkeretek, a gyakorlatban azonban ennél lényegesen rövidebbre zsugorodik a fenékidő,

mivel a legnagyobb elért mélységben eltölthető időhöz a megelőző, kisebb mélységekben eltöltött idő is hozzáadódik. Azt, hogy a maximális megtervezett mélység figyelembevételével mennyi időt tölthetünk el odalent, vagy a búvártáblázatok, vagy pedig a ma már széleskörűen elterjedt búvárkomputerek segítségével számíthatjuk ki, illetve tarthatjuk kontroll alatt.

Egy kis búvárfizika és fiziológia
A lent eltölthető idő szempontjából a legfőbb problémát a belélegzett levegőből a testszövetekbe jutó, és ott felhalmozódó nitrogén jelenti. A vízoszlop nyomása 10 méterenként 1 atmoszférával (ata) vagy ahogyan a kedvtelési búvárkodásban megadják, 1 barral növekszik.

Az automata légzőkészülék ugyanolyan nyomáson adagolja a levegőt, mint amilyen a környezeti nyomás.

(Az abszolút nyomás a tengerszinten mért levegőoszlop és a vízoszlop együttes nyomásának értéke. Ha például 20 méteres mélységben vagyunk, az abszolút nyomás így 3 bar.) Minél nagyobb a nyomás, annál sűrűbb a belélegzett levegő is. Egységnyi levegőtérfogatban az oxigén aránya 21%, a nitrogéné 78%, az egyéb gázoké pedig 1%. A kedvtelési merülések mélységhatáráig, 40 méterig az oxigén nem jelent problémát, mivel a szervezet legnagyobb részét felhasználja. A szövetekben elnyelődő nitrogén kiürülése azonban sokkal lassabb folyamat.

Mindaddig, amíg odalent vagyunk, és a testszövetekben uralkodó nyomás megegyezik a külső nyomással, nincsen probléma. Akkor azonban, amikor a búvár megkezdi a felemelkedést, a környezeti nyomás alacsonyabbá válik, mint a szöveti nyomás, ezért a nitrogén kioldódik, és a véráramba kerül. Ha az emelkedés túl gyorssá, kontrollálatlanná válik, a hirtelen nyomáscsökkenés miatt a vérbe került nitrogén „pezsegni” kezd, egyre nagyobb buborékokká válik, amelyek elzárhatják az artériákat, embóliát okozva.

(Ezt a roppant kockázatos jelenséget dekompressziós, vagy régiesebben keszonbetegségnek nevezik.)

Az akár életveszélyes dekompressziós betegség kockázatát két fontos szabály betartásával azonban nagyon könnyű megelőzni; először is mindig maradjunk a táblázat vagy a komputer adta időhatáron belül, másrészt soha ne emelkedjünk pánikszerűen, kontrollálatlanul a felszínre. (A normál emelkedési sebesség nem lehet több, mint 18 méter/perc.)

A mélységnek a fiziológia szab határt
Lényegében az elérhető maximális mélységhatárokat is a fiziológiai korlátok jelölik ki. A kezdő (OWD) búvárok mélységhatára 18 méter, a gyakorlott, haladó búvárok (Advanced Open Water Diver, AOWD minősítéssel) 30 méterig merülhetnek, a mélységi merülési képesítéssel rendelkező (Deep Diver) búvárok sűrített levegővel pedig legfeljebb 40 méteres mélységig hatolhatnak le.

A legtöbb oktatási rendszerben a 40 méter a sűrített levegős kedvtelési merülés abszolút mélységhatára. A technikai búvárok, akik nem szimplán sűrített levegővel, hanem speciális, egyedileg előállított gázkeverékkel dolgoznak, ennél jóval nagyobb mélységekbe is alászállnak. (A jelenlegi légzőkészülékes mélységi világrekord 327 méter.)

Fontos szabály, hogy a mélymerüléseknek legyen mindig meghatározott célja, például egy hajóroncs felderítése. Megfelelő ok nélkül akkor se ereszkedjünk nagyobb, tehát 30 méter alatti mélységekbe, ha egyébként megvan hozzá a képesítésünk.

Belépő a csodák birodalmába
A búvárkodás önmagában is nagyszerű kaland. Lévén társas sport, állandóan új barátokkal hozza össze, továbbá ismeretlen tájak, országok felfedezésére inspirálja a mélység szerelmeseit.

A búvárok azonban főleg attól érezhetik magukat kiváltságos személynek, hogy egy olyan, a szárazföldi környezettől annyi mindenben eltérő másik világba nyernek bebocsátást, ahová a legtöbb ember sohasem jut el.

Szokták mondani, hogy a háromdimenziós mozgás csak az űrhajósok és a búvárok privilégiuma.

A víz alatt a lebegőképességünk beállításával tetszés szerint tudunk süllyedni vagy emelkedni, de ha úgy tartja kedvünk, akár egy helyben is lebeghetünk a hatalmas kék univerzum beláthatatlan mélységei felett. Hozzá kell szoknunk, hogy a víz alatt kalandozva többnyire szempárok tucatjai, vagy akár százai fürkészik minden mozdulatunkat.

Nagyon sokan a tengeri élővilág iránt érzett vonzalmuk miatt válnak búvárrá.

Nem hétköznapi élmény egy méretes halraj kellős közepén úszva azt érezni, hogy befogadtak bennünket.

Ugyancsak inspiráló élmény kíváncsiskodó delfinekkel, a nagy kékségben fenségesen suhanó cápákkal vagy színes korallhalak százaival találkozni. A tenger alatt kalandozva egyaránt felfedezhetjük az óceáni mikro- és makrokozmosz időnként egészen elképesztő képviselőit.

A tenger a kifogyhatatlan csodák tárháza.

Ha szenvedélyünkké válik a merülés, előbb-utóbb orientálódni kezdünk. Van, aki az élővilággal kapcsolatos tudását fejleszti tovább, de szép számmal akadnak olyanok is, akiket a hajóroncsok titokzatos világa, vagy éppen a víz alatti barlangok sejtelmes birodalma varázsol el.

A tenger nemcsak élményeket nyújt, hanem felkelti a tudásszomjat is. A búvárvizsgával megváltott belépő nem egyszeri, hanem élethosszig tartó kalandra invitál.