Kállainé Vereb Mária könyvtárigazgató köszöntőjét követően Bense Zoltán földrajztanár, hegymászó mutatta be a közönség számára az előadót és pár szót elöljáróként elmondott az est témájával kapcsolatban.

- Grúzia változatos felszínű és éghajlatú, szinte érintetlen tájakkal rendelkező ország, mely elkápráztatja az ide érkezőket. Kiváltképp, ha az illető geográfus és lehetősége adódik végigutazni Grúzia lenyűgöző tájait, akkor a természeti környezetet alakító folyamatok sokaságával találkozhat. Turisták által még csak kevéssé ismert kaukázusi ország lakói mindent megtesznek azért, hogy az ideérkező vendégek jól érezzék magukat. Épülnek az utak, fejlődnek a városok és az őskultúra mellett gyakran jelennek meg szupermodern épületek.
Bense Zoltán bevezetőjét követően dr. Karancsi Zoltán tanszékvezető, egyetemi docens személyes tapasztalataira alapozva és fotókkal illusztrálva mutatta be Grúzia legfontosabb tájait a Fekete-tenger feltöltött partvidékétől az állandó hótakaróval borított hegységekig, de a megjelentek a grúz történelembe és kultúrába is bepillanthattak.

Dr. Karancsi Zoltán már az előadásának kezdetén elárulta, hogy amikor erre az útra készült, nagyon sok kérdés fogalmazódott meg benne. Azt már tudta, hogy a Kaukázus térsége rendkívül változatos, különleges világ, ráadásul ebben a térségben nagyon sok népcsoport él egymás mellett. Grúzia ugyanis a keresztény és az iszlám kultúra határvidéke és ebből az összezsúfoltságból bizony jó néhány konfliktus adódik. A kérdőjelek jobbára tehát arra vonatkoztak, hogy miként fogja megállni a helyét ilyen szélsőséges (mind éghajlati, mind vallási, mind társadalmi) országban. A beszámolóból azonban kiderült, hogy nagyon is jól!

Tulajdonképpen Grúzia északi részén húzódik a Kaukázus fővonulata, ahol igazi magashegységek vannak. Legmagasabb hegye az 5201 méteres Skara, amelyet az 5051 méteres Dzsangi-Tau követ. Más kiemelkedő csúcsok: a Kazbek (5047 méter), a Tetnuldi (4974), a Sota Rusztaveli-hegy (4960), az Ushba melyet a világ egyik legszebb csúcsának is tartanak (4710) és az Ailama (4525 méter). A kiránduláson azonban mindegyik megmászására nem volt lehetősége az egyetemi tanárnak, de fotókon igyekezett minél többet megörökíteni.

Grúziában, azon belül Abháziában vannak a világ legmélyebb ismert barlangjai: Alekszandr Verjovkin-barlang, 2204 m-es mélységével, a Szarma-barlang, 1830 m-rel, a Kruber-Voronyja-barlang 2199 m-rel a Sznyezsnaja-barlang négytagú rendszere pedig 1760 m mélységével kápráztatja el barlangászokat.
Grúzia éghajlatára szintén a szélsőségesség és változatosság a jellemző. Két fő éghajlati zónája van, amelyek határa a Likhi-hegység. Ez osztja keleti és nyugati részre az országot. Nyugat-Grúzia jelentős része a nedves szubtrópusi zóna, míg Kelet-Grúzia éghajlata átmenet a nedves szubtrópusi és a kontinentális klíma között.

Az előadáson elhangzott számos érdekesség mellett a fotók is tökéletesen visszatükrözték Grúzia sokszínűségét és bámulatra méltó tájait, melyre érdemes elutazni mindenkinek, mert szépségei páratlanok. Mi sem bizonyíthatta ezt jobban, mint az előadó dr. Karancsi Zoltán, aki már lehetősége volt megismerni az ország jó néhány zegzugát.