A február 23-án tartott megemlékezésen a himnusz elhangzása után először Balla László alpolgármester osztotta meg gondolatait:

- Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A szovjet megszálló hatóságok 1947-ben ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát. Az ő meghurcolásának dátuma vált Magyarországon emléknappá. A félelem, a terror légkörében figyelmen kívül hagyták az emberi és polgári szabadságjogokat. A terror bármikor, bárkire lesújthatott. Senki nem érezhette magát biztonságban. A kommunista diktatúra évtizedeiben százezres nagyságrendű tömeg diszidált Magyarországról külföldre. Később is folytatódott a másként gondolkodók elnémítása. Családok, sőt egész generációk rokkantak bele a kommunista diktatúra elnyomásába. Ma emlékeznünk kell azokra, akiket elüldöztek, megaláztak, megfélemlítettek, elhallgattattak. Hajtsunk fejet előttük - a kommunista diktatúra áldozatai előtt.

Az alpolgármester beszédét követően a Constantinum Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium, Kollégium Színjátszó Körének diákjai látványos és szívbemarkoló előadását láthatták a megjelentek, melynek nyitányaként Tóth Csaba tanár szólt az emlékezőkhöz:

- Noha a kommunizmus – mint maga a rendszer – néhány országban jelenleg is tovább él, de maga mint világszisztéma 1991-ben a Szovjetunió felbomlásával széthullott. De nem ért véget! Ugyanis azok az emberek, akik mindennek áldozatául estek bármilyen formában (pszichikai, lelki vagy testi értelemben) ezt továbbörökítették az utódokban. Ma is megnyilvánul mentalitásunkban, viselkedésünkben, beidegződésünkben. Észre sem vesszük, nem is tudnánk elmondani, hogy mi magyarok miért vagyunk olyan pesszimisták. Miért vagyunk mindig szomorúak, borúlátóak? Lapozzuk csak végig a történelmünket! Talán mi okkal panaszkodhatunk Európa nemzetei között! De a mai nap nem csak az áldozatokról szól, hanem azokról a névtelen hősökről is, akik dacoltak a rendszerrel, akik ellent mondtak. Lázadni mindig érdemes célért kell! Valakiért, valamiért, egy nemes dologért, nem pedig valaki ellen! Ha ezt megjegyzed, akkor meg fogod tanulni az élet egyik rejtett titkát.

Az előadást követően Kollár László képviselő bemutatta az emlékezésen kiállított Görgényi István alkotta képeket, és röviden elmondta a festőművész életútját, aki a forradalom leverése után titokban készítette több száz művét '56-os emlékei alapján. A képek teljes titokban készültek, és elkészültük után a ház pincéjében rögtön elrejtette azokat és még a családjának sem mutatta meg egy alkotását sem. A titkosság oka érthető, hiszen a festőre és családjára súlyos retorziók vártak volna, ha fény derül „ellenforradalmi reakciós" tevékenységére. Egy tatai vállalkozónak, Rigó Eriknek – aki hozzájutott a teljes Görgényi-hagyatékhoz - köszönhetően azonban itt Kiskunfélegyházán is megtekinthetőek az alkotások. A megemlékezés után pedig a Petőfi Sándor Városi Könyvtár előtt helyezik el azokat, ahol bárki megtekintheti – tudatta Kollár László képviselő.

A megemlékezés végül ünnepélyes koszorúzással zárult.