A Petőfi Sándor Városi Könyvtár a Házasság Hete alkalmából több érdekességgel szolgált már a héten, ezúttal az Ótemplom tavaly ősszel érkezett plébánosát kérte meg, hogy tartson előadást a szép számban megjelent érdeklődő közönségnek.

Városunkban rövid idő alatt elfogadták és szinte azonnal megszerették a Kiskőrösön született Rónaszéki Gábor plébánost. Az előadáson megtudhattuk többek között, hogy 8 gyermekes család a 6. gyermekeként jött a világra. Édesapja először háziorvos, majd belgyógyász és reumatológus lett, édesanyja pedig matematika-fizika szakos tanárnő. Cigány gyermekekkel foglalkozott, csúcsidejében 90 tanuló volt a keze alatt. Nagyon szép eredményeket ért el velük, ezzel is bizonyítva, hogy ezek a gyermekek sem butábbak, mint bárki más, csak esetleg olyan hátránnyal indulnak, amit külön le kell nekik dolgozni.

Rónaszéki Gábor egyszerű, jó kedélyű ember lévén közvetlen stílusával ezúttal is – csakúgy mint a szentmiséken - elkápráztatott minden megjelentet. Nevetés és taps kísérte a legmélyebb igazságokat felfedő előadását, mely a házasság rejtelmeibe engedett betekintést. Könnyfakasztóan humoros körülírásaival, és a dolgokra való éles szemű rálátásával megdöbbentően tökéletesen számolt be arról, hogy miben rejtőzik a házasság sok-sok lehetséges buktatója. Gondolnák azt, hogy ha egy fogkrémes tubust a férj napi rendszerességgel középen markol meg, és úgy adagolja a fogkefére, az már válóok? Vagy például válóok, ha a férj a szódásüvegben előbb felméri az űrtartalmat és még az üveg felhördülése előtt visszateszi a helyére, hogy ne neki kelljen újratöltenie? Nevetségesnek tűnő dolgok, de hosszú távon mindenképpen bosszantó. Ezektől az apró dolgoktól könnyen elillan a nagybetűs SZERELEM. S akkor mi marad? Ha van értelem és akarat az érzelem mögött, akkor áthidalhatóak ezek az apróságnak tűnő, de felhalmozódva óriási méreteket öltő dolgok.

Az Anyaszentegyház épp ezért nagyon bölcsen a házasság szertartásán felteszi a kérdést, mind a vőlegénynek, mind a menyasszonynak, hogy „AKAROD-e feleségül az itt megjelent XY-t” és AKARSZ-E feleségül menni az itt megjelent YX-hez”. nem pedig úgy kérdez, hogy „Van-e kedved hozzámenni…?” Az akarati tényezőre kérdeznek rá, mert ez az ami képes a szeretet hordozni: az értelem és az akarat. Nem szabad megfeledkezni róla, mert enélkül semmiféle társas kapcsolatot élni nem lehet, házastársi kapcsolatot végképp nem lehet élni, ha az értelem és az akarat hiányzik belőlünk. A mai fiatalokkal az a baj, hogy érzelmi szinten pillanatok alatt előre rohannak, az értelem és az akarat pedig még csak nem is kullog mögötte. Ezért a kapcsolataik túlnyomó többségben kudarcra vannak ítélve. Akiért ma lángol a szíve, azért holnap nem fog, tehát nem lehet rá alapozni. Egy kapcsolatot fel kell építeni. Természetes (illetve legtöbbször az), hogy az érzelem gyújtja lángra, de aztán az értelem és az akarat kell ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot építse és tökéletesítse napról-napra. A mézeshetek elmúlnak. Előbb, vagy utóbb, de könyörtelenül így lesz. Akkor fog segíteni az akarat és az értelem, mert egy kapcsolatot csak úgy lehet megtartani, ha meg akarjuk és meg is tudjuk érteni a másikat, tudunk kérni, tudunk bocsánatot kérni és meg is tudunk bocsátani.

Rónaszéki Gábor plébános előadása nemcsak a házasulandó vagy már párkapcsolatban élő közönségét ragadták magával, hanem valószínűleg elgondolkodott mindenki azon is, hogy ha mindez a hétköznapi emberek között is működne, akkor kevesebb fejtörést és bosszankodást okoznánk egymásnak, békében, szeretetben és nyugalomban telhetnének mindennapjaink.