A University of British Columbia kutyafélék tanulmányozására szakosodott munkatársa, Stanley Coren szerint a túlzott fizikai kontaktus stresszeli az ebeket. Azok számára, akik jól ismerik ezeket a négylábúakat, a jelek nyilvánvalóak.
Egy kutya leggyakrabban úgy jelzi, ha valami számára kellemetlen, hogy elfordítja a fejét a stressz okozójától, esetleg behunyja a szemét. A második jel, ami azt mutatja, hogy az eb nem érzi jól magát, ha látszik a szeme fehérje illetve, hogy a fülét lelapítja.

A Psychology Today magazinban megjelent tanulmány elkészítéséhez Coren és csapata rendkívül egyszerű módszert alkalmazott. Egy internetes képkeresés a kutya és ölelés kulcsszavakkal több mint 250 találatot hozott, amin emberek ölelgetik kutyájukat. Ezek után elemezték a kutyák testbeszédét a szorongás jeleit kutatva. Az eredmény: a képeken látható kutyák 82 százaléka adta valamilyen jelét, hogy kényelmetlenül érzi magát, ami azt mutatja, hogy a blökik nem szeretik az ölelést.

Amíg az emberek között az ölelés az egyik legmelegebb, legintimebb dolog, csahos barátaink esetében a dolog éppen fordítva működik. A jelenség mögött az állhat, hogy a kutyák alapvetően futó állatok, azaz veszély vagy stressz esetén először futnak, és csak azután használják fogukat. Azzal, hogy ölelgetjük, mozdulatlanságra kárhoztatjuk őket, ami növeli a stresszt, hiszen az alapvető menekülési ösztönüket korlátozzuk, aminek akár harapás is lehet a vége.

Aki szeretné kimutatni egy kutya irányába érzett szeretét, a fejét simogassa, vagy ha hátra fekszik az eb, akkor a hasát vakargassa meg. A kutyaölelgetős családi fotókat pedig legjobb elfelejteni.