Ilonka néni 1923. augusztus 23-án született egy módosabb gazdálkodó családba, ahogy ő mondta a „Horthy imázsban”. Az akkori szokásoknak megfelelően az otthon bábaasszony segédletével született kislányt római katolikus hitben nevelték szülei és a megkeresztelés után az Ilona Rozália keresztnevet és Pallagi Ilona Rozália anyakönyvezett nevét viselte.

A rendszerváltást követően, ahogy Ilonka néni mondta „kommunizmusban” sajnos Édesanyja hét kiskorú gyermekkel maradt özvegyen. Sajnos nagyon sokat kellett éhezniük és osztályidegen kulák csemeteként sodródott az életben több sorstársával együtt.

S noha a küzdelmes időknek nem akart vége szakadni, később a „szocialista” időkben Ilonka néni számviteli képzettséget szerzett és főkönyvelőként helyezkedett el. Férjével, Tóth Ferenccel kötött házasságára – melyben 42 évig éltek boldogságban – mindig szívesen emlékezik vissza. Sajnos már 30 éve özvegyen él Ilonka néni, de van két leánygyermeke, akik rendszeresen látogatják.

Mosolyogva mondta az őt felköszöntő alpolgármesterünknek, hogy „Elfogadható egészségi állapotban és anyagi gondok nélkül úgy határoztam, hogy én még maradok.”

Mit is mondhatnánk mi erre? Adja meg az Isten Ilonka néninek, hogy egészségben és boldogságban legyen még nagyon sokáig együtt szeretteivel!