Néha eszembe jut, hogy boldogult középiskolás, majd főiskolás éveim alatt milyen nagy dolog volt, ha valakinek volt e-mail címe, telefonja. Akinek számítógépe is, kerregős-cserregős betárcsázós internettel, az volt aztán az igazi király. A flopy lemezre mentett képet, dokumentumokat pedig féltve őriztük.

Most pedig már asztali gép sem, sőt, még laptop sem kell hozzá, ha valamit most és azonnal meg akarunk tudni a világról, a világból. Elég csak a telefonunk böngészőjébe beütni, amire szükségünk van, és máris kezünkben van a hiányzó információ. Egy jó recept? Egy fontos évszám? Egy még fontosabb fogalom? Egy idegen nyelvű kifejezés? Egyik sem jelenthet problémát! Néha nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor még a menetrendkönyvet bújva derítettem ki, hogyan és mikor jutok el innen oda, onnan meg ide.

Manapság mindig, mindenki elérhető, minden, mindenkiről és mindenről szinte azonnal kideríthető. Naponta kapjuk az arcunkba a lényeges és kevésbé, vagy éppen egyáltalán nem is fontos információkat. Nincs perc, sőt, másodperc, hogy ne hívhassunk fel valakit, és fordítva: mi is a nap 24 órájában elérhetőek vagyunk. Bizonyos szempontból ez egy jó dolog, de néha nem ártana megállnunk és elgondolkodnunk: tényleg rendben van ez így? Nem kellene néha lelassítanunk, megnyugodnunk, élnünk?

Íme, 5 „retró ízű” mondat, ha Te is ezen a véleményen vagy!

El a kezekkel a távirányítótól!
Este csak kapcsolgatjátok a televíziót, és bámultok valami műsorfélét benne? Helyette inkább olvassatok, vagy beszélgessetek egymással. Ja, és a telefont is tegyétek el a kezetek ügyéből!

Mindig elérhetően!
Hála a telefonunknak, manapság nincs perc, hogy ne lehetne minket megcsörgetni, vagy mi ne érnénk szinte azonnal utol valakit. Vagy ha okoskütyünk van, bármikor olvashatjuk üzeneteinket, e-mailjeinket. Ez egyrészt nagyon jó, másrészt viszont… hát, elég fárasztó. Néha kapcsold ki, vagy csak némítsd le a telefonodat, és hagyd, hogy az élet egy kicsit „történjen” nélküled.

Oszd meg… de mindig, mindenkivel?
Van az az érzés, amikor az ember annyira boldog, hogy világgá kürtölné a boldogságát. Nos, ez a közösségi oldalak világában már nem is lehetetlen! Sőt, nagyon sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, és a legkisebb dologtól, a legnagyobbakig, megosztanak azon a bizonyos falon mindent. De tényleg, mindent, még a legintimebb pillanatokat is akár. Nem sok ez néha? Minta néha összekevernénk a valóságot azzal a kreált „valamivel”, ami ugyan bizonyos szempontból nagyon hasznos, de csak addig, ami teljesen át nem veszi az irányítást az életünk, mindennapjaink felett.

Nem kell mindig mindent tudni!
Régebben napokig, vagy akár hetekig elvoltál anélkül, hogy tudtad volna, mit csinál XY, ugye? Most meg szinte minden percben értesülsz róla, mit csinál, mit eszik, merre jár? Korábban a világ dolgairól is képes voltál elfeledkezni akár több napra, hétre is? Most meg nem bírsz meglenni már-már egy percre sem új információ nélkül? Kíváncsi vagy, nem jelent-e meg egy újabb hír az üzenőfaladon a nagyvilágból, nagyvilágról? Pedig nem kell mindig képben lenni, hagyd, hogy egy-egy napot pihenjen az agyad, ne fáraszd magad felesleges információkkal.

Nosztalgiázz és lassíts!
Könnyen és gyorsan elérhető manapság minden, a dalok, a filmek, a könyvek, de már a ruhákért, cipőkért sem kell még a boltig sem elmenned. Megrendeled, letöltöd, és kész! (Mégis mindig rohanunk valahová!) Ha egy kis nosztalgiára vágysz, vedd meg a kedvenc előadód legújabb cd-jét, varrj vagy köss magadnak valami igazán egyedit, fogd a párod és menjetek együtt moziba, vagy csak simán dőljetek hátra és lazítsatok néha!!! (És ne rohanjatok!!!!)