Misi bácsi szerette volna, ha a szép pillanatot nemcsak megörökítjük, hanem hírt is adunk róla, hogy mások is láthassák: igenis a családi kapcsolat még a mai rohanó világban is megfizethetetlen és mindenki számára a legfontosabb dolog.

Mint ahogy azt lapunknak Misi bácsi elmondta, gyermekkorának jelentős részét Borsihalmon, a nagyszüleinél töltötte. Itt évről-évre találkozhatott a nagycsalád valamennyi tagjával és mindenkiről tudott mindent.

Az élet azonban szerteszórta a rokonságot és később a gyerekekről, unokákról, dédunokákról már csak hírből sem tudott Misi bácsi. Mindig is dédelgetett álma volt, hogy egyszer összehozza a családot, amely egy kellemes nyári napon – augusztus 26-án – végre sikerült.

Előkereste azokat a telefonszámokat, amelyeket gondosan őrzött és lassan-lassan, hosszú szervező munka után végül elért mindenkit. Misi bácsi elmondása szerint, boldog könnyes telefonbeszélgetések voltak ezek, melyeknek köszönhetően a családtagok adták tovább a jó hírt azoknak, akik szintén a népes családhoz tartoztak. Voltak olyanok is, akiknek csak a lakcímét őrizgette Misi bácsi, őket levélben kereste meg.

A tiszaalpári vadászházba megszervezett családi találkozóra végül közel negyvenen mentek el. Sokan akkor látták egymást először, de páran a régi emlékek felelevenítésének örömét is átélhették. A finom bográcsos őzpörkölt után jólesett a beszélgetés és a poharazgatás, a család aprajának pedig kellemes kikapcsolódást nyújtott a pompás parkban való játék.

Misi bácsi boldog pillantását látva pedig egyértelmű volt, hogy élete egyik legnagyobb ajándékát kapta meg a rég nem látott szerettei és azok gyermekei, unokái körében eltöltött napon.

(Fotók: Hájas Sándor - Félegyházi Közlöny)