A Maricsek Racing Team párosa az első nap még magázódott az új versenyautóval, de szombatra teljesen összebarátkoztak a Mitsubishi Lancer EVO IX-sel. A kaposvári - pécsi kettős az abszolút 18. és a hármas kategória ötödik helyén zárta a 48. Mecsek Rallye-t.

Maricsek Miklós:

Jó döntés volt, hogy átültünk a Lancer EVO IX-be, az autó technikailag makulátlan, egy igazi műszer. Egyedül a lengéscsillapítókon kell változtatnunk, a magyar pályákhoz kell alakítanunk őket, és ha puhítunk rajtuk, akkor tökéletes lesz. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy fél órával a rajt előtt állt össze minden, a programozás, az ülés beállítás, egyszóval minden. Az első húsz kilométer egy igazi teszt volt számunkra, Árpádtetőn úgy autóztam, mint aki lopni megy. Teljesen más ez az autó, mint az EVO VI/IX. Nagyon jól fordul, de nem mutatja magát, nem ad olyan direkt visszajelzéseket, mint a korábbi autó, ez a verseny elején furcsa volt. Hamarabb el is kell váltani a IX-est, nem kell annyira forgatni, de a második reptéri szakaszra már hozzá szoktam.

A pécsváradi egy nagyon érdekes pálya, azon keveset mentem, de talán az tetszett a leginkább, precízen autóztunk rajta, a szűk részeken igazi ralisan lehet közlekedni. A hosszú gyors pedig azért volt jó, mert sokat mentünk, majd negyed órát ültünk az autóban.

Összességében nagyon jó érzés, hogy teljesítettük a Mecsek Rallye-t, örülök, hogy karcmentesen meg tudtuk csinálni ezt a versenyt. Szakaszról szakaszra gyorsultunk az új autóval. Jól éreztük magunkat, Szabolcs jól dolgozott, egyre jobb az összhang kettőnk közt.

Kovács Szabolcs:

Ez volt számomra az első Mecsek Rallye, az első ORB futam, amit hazai pályán teljesítettem. Nagyon élveztem, annak pedig külön örülök, hogy új autóval tudtunk rajthoz állni.

Leszakadt az eső, ami még inkább megnehezítette a dolgunkat, mert az első tesztkilométereinket a reptéren és Árpádtető - Szentkúton tettük meg az autóval. Miki elég gyorsan hozzászokott az új technikához, hisz Árpádtetőtől már tudta, hogy ez egy ívautó és nem egy agresszív látványautó. Mindemellett küzdöttünk azzal, hogy nagyon kemény volt a futóművünk, ami hátráltatott a vehemensebb közlekedésben, így próbáltuk belakni az autót.

A 28 kilométeres orfűi szakasz szerintem fenomenális; annyit változtatnék ezen a gyorson, hogy a parkolót kivenném belőle. Vannak tempós és technikás részei, egy hihetetlen jó pálya, nagy élmény volt menni rajta. Ugyanezt tudom elmondani Pécsváradról, ami egy nehéz, felhordásos szakasz, de jó volt, tetszett az gyors. Nem tudom semmilyen másik szakaszhoz hasonlítani, szűk, tempós, nagyon észnél kell lenni rajta.