Szerencsére a fogászatok eszköztára is számos esztétikus és veszélytelen anyaggal bővült az elmúlt években.

Fogaink állapota genetikai adottságaink, életmódunk és táplálkozásunk függvényében, de az évtizedek során folyamatosan romlik. A fog külső rétegét alkotó fogzománc ugyan az emberi test legkeményebb, legellenállóbb anyaga, a szánkban lévő savak hatására idővel elvékonyodik, majd miután nem védi többé a fogat, szuvasodás következik be. Ez, a fogon keletkező lyuk egyre tágul, és az oda bekerülő baktériumok gyulladást és fájdalmat okozhatnak. A fogorvos ilyenkor töméssel állíthatja helyre a fog állapotát. Ennek anyaga több mint száz évig szinte kizárólag az amalgám volt, melyet mára esztétikus pótlások széles kínálata váltott fel.

A környezetre és a dolgozókra veszélyes az amalgám

Az amalgám népszerűtlenségének nem csupán esztétikai okai vannak, de egyes nézetek szerint egészségügyi problémákhoz is vezethet. Korábban a fogászatok szívesen alkalmazták, mert olcsón előállítható, jól formázható és viszonylag tartós anyagnak bizonyult, egyes nézetek szerint ugyanakkor az amalgámból folyamatosan oldódik a higany, amely a szervezetben felhalmozódva súlyos egészségügyi kockázattal jár.

Ugyanakkor ennek az egészségkárosító hatását még semmilyen komolyabb kutatás nem igazolta. A WHO (Egészségügyi világszervezet) elsősorban környezetvédelmi okok miatt kívánja visszaszorítani az anyag használatát, a rendelőkben használt, és onnan a szemétbe vagy lefolyóba kerülő higany ugyanis szennyezi a víz élővilágát. Nem megfelelő munkavédelmi körülmények esetén a rendelőben dolgozók egészségére is veszélyes lehet, ha rendszeresen ezt az anyagot használják. Maga a páciens azonban semmilyen kimutatható egészségügyi károsodást nem szenved ezek miatt a tömések miatt.

Ugyan a WHO hivatalos álláspontja szerint nem veszélyeztetik a pácienseket a fogukba ültetett amalgám tömések, Norvégiában és Svédországban már évekkel ezelőtt betiltották a használatát, Olaszországban, Hollandiában, Dániában és Finnországban pedig jelentősen korlátozták a higany fogászati felhasználását.

Még mindig az arany az egyik legjobb

Ha a fog kilyukad, leggyakrabban töméssel javítja ki a fogorvos. Ennek során egy fényre kötő, puha állagú anyagot helyeznek a szuvasodás üregébe, amely megszilárdulva visszaadja a fog eredeti alakját, és meggátolja a romlás további mértékét. Napjaink kompozit, kompomer tömései már esztétikus, szabad szemmel alig észrevehető pótlást jelentenek, amely nem egyszerűen fehér színű, de annak számos árnyalatában kikeverhető. A korábban rendszeresített amalgám töméseket már szinte teljesen felváltották ezek az anyagok.

Ennél egy fokkal bonyolultabb technikát jelentenek az inlay és onlay tömések, magyarul betétek. Ezt nem plasztikus állapotukban helyezik a fogüregbe, hanem egy minta alapján készíti el a technikus, így - ideális esetben - úgy illeszkedik a fogba, mint egy puzzle darabja. Ennek alapja fémből, műanyagból és porcelánból is készülhet, és a hagyományos fogtöméshez képest számos előnnyel bír. Míg a tömések egy része kisebb-nagyobb mértékben zsugorodik kötés közben, a betétek esetében nincs ilyen probléma, a néhány mikronos különbségeket pedig ragasztóval ki lehet tölteni. A betétek anyaga is előnyösebb lehet, a porcelán például keményebb, műanyag esetén pedig a polimerizálódás sokkal tökéletesebb.

Nem véletlenül szerepel a fogászok eszköztárában még mindig számos anyag, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya egyaránt. Az aranyat a mai napig az egyik legjobb anyagnak tartják, mivel a baktériumok nehezen telepednek meg rajta. Viszont igen költséges is, így a legtöbb fogorvos inkább műanyag és porcelán betéteket használ. A betétek hátránya ugyanakkor, hogy költségesebbek, és lassabban is készülnek el a töméseknél. Kialakításukhoz egy kicsit nagyobb fogüreget kell kialakítani a fogorvosnak, és a későbbiekben nehezebben is korrigálhatóak az inlay és onlay betétek a töméseknél.