Az ünnepség előtt száz másodpercig zúgtak a Sarlós Boldogasszony Templom harangjai, emlékeztetve városunk lakóit, hogy száz évvel ezelőtt írták alá a Trianoni békediktátumot.

Nemzeti imánkat Seregély Csilla kíséretében énekelték el közösen az ünnepségen megjelentek. Ezt követően dr. Tarjányi József, városunk díszpolgára osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel.

- Június negyedikén, száz évvel ezelőtt, a Történelmi Magyarország falvaiban és városaiban délelőtt tíz órakor megállt az élet, megszólaltak a harangok, szirénák, hajókürtök, autódudák, a villamosok csengői, emlékeztetve a szomorú pillanatra, a Trianoni békediktátum kényszerű aláírására. Hazánk későn értesült az aláírás pontos időpontjáról, a délután 16 óra harminc percről, ezért az emberek helyesen úgy döntöttek, hogy egész nap gyászolnak. A zászlókat félárbocra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el – mondta dr. arjányi József, majd beszédében folytatásában a kényszerszerződés aláírásának társadalmi – etnikai hatásait részletezte.

Ezt követően Rónaszéki Gábor plébános szólt a megjelentekhez.

- A mennyország nem egy terület. Ott és akkor valósul meg, ahol és amikor az emberek életében eluralkodik az igazi szeretet, a jóság és az igazság. Amikor imádsággal fordulunk az Isten felé, azt kérjük tőle, hogy ennek a mennyországnak mindannyian részeseivé válhassunk. Urunk, Nemzetek Királya! Te minden népet arra hívsz, hogy megismerje üdvözítő szeretetedet. Hazánkért és egész magyar nemzetünkért könyörgünk most Hozzád! 100 esztendővel ezelőtt mi magyarok mély fájdalmat éltünk át. Közös emlékezetünk súlyos sebe az I. világháborút lezáró béke és annak minden következménye. Az emlékezet gyógyulását pedig tovább hátráltatták a múlt század megoszló eseményei, melyek megtörték a magyar közösséget és megosztották a Közép-Európában élő népeket. Urunk, Te azt mondtad, hogy a Téged szeretőknek minden a javukra válik. Ennek tudatában az egységért és a kiengesztelődésért imádkozunk. Add, hogy megőrizzük az egységet azokkal a magyarokkal, akikkel összeköt a közös hit, a kultúra a történelem, és akik Magyarországon, vagy országunk határain túl élnek. Gyógyítsd az emlékezetünket és add, hogy a megbékélés útján járhassunk. Ne válasszanak el minket a történelmi fájdalmak, hanem kössön össze minket a szolidaritás, hogy szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket – mondta imájában Rónaszéki Gábor atya.

A beszédeket követően a megemlékezők elhelyezték koszorúikat és mécseseiket a Magyarok Nagyasszonya szobor lábánál.

Az ünnepséget Gulyás László és a Padkaporos Táncegyüttes táncosai színesítették előadásukkal.

(Képek: Fábián Adrienn)