A kutyákat vigyük be a lakásba, egyébként pedig csak pórázzal sétáltassunk Szilveszterkor. Adunk néhány ötletet ahhoz, hogy a házikedvencek is felszabadultan ünnepelhessenek.

Néhány üvegszilánk, egy lakástűz, egy szem, egy fül, egy dobhártya az elmúlt szilveszter orvosi petárdamérlege. Ugyanakkor állattartók százezrei élték át rettegve az ünnepet. A rémülettől világgá ment állatok száma több ezerre tehető. Egy részük országutakra szaladva lelte halálát, más részük kóborállattá vált. A szerencsésebbek menhelyekre kerültek, így van esély, hogy gazdájuk egyszer rájuk talál.

Mi a baj a petárdával?

Az egészséges állatok idegrendszere erős, a civilizációs zajokat megszokták, együtt élnek velük. Ha csikorogva fékez az autó, akkor a kutya elugrik, ha csörömpölve lezuhan a konyhában egy edény, legfeljebb attól tartanak az állatok, hogy a fejükre esik. Értik a zajok keletkezését, tudják, honnan jönnek, felfogják a rájuk váró következményeket. A petárdadurranás azonban más! A tűzijáték sikítása, a rakéta sistergése vagy a petárda robbanása körülveszi az állatokat, értelmezhetetlen számukra, menekülési ösztönt vált ki belőlük.

Különösen a kutyákat viseli meg, hogy nem látják a menekülés útját. A hanghatást kísérő légnyomás-hullám pedig még rátesz egy lapáttal a félelem tüzére: ez természeti katasztrófákra emlékeztetve pánikot vált ki az élőlényekből.

Mit tehetnek az állattartók?

• A kertben lakó kutyákat szilveszter délutánján vigyük be a lakásba, esetleg zárjuk be a garázsba, pincébe (olyan helyre, ahova kevésbé hatol be a zaj). Kerüljük az olyan helyeket, amelyek nem minden oldalról zártak, azaz valaki szabadon bedobhat egy petárdát.
• Ha tudjuk, hogy kutyánk félni fog, kérjünk előre nyugtató-tablettát az állatorvostól és bódítsuk el az ebet néhány órára. Ha szakszerűen járunk el, nem történhet semmi baj a kutyával.
• Az esti etetést, utolsó séta időpontját úgy válasszuk meg, hogy megelőzzük a durrogatatás kezdetét. Legjobb, hogy ha a sötét beálltával már el sem hagyjuk a lakást.
• Ha nem tudjuk elkerülni a szabadban való sétáltatást vagy közlekedést, akkor feltétlen pórázon vigyük a kutyát. Úgy adjuk rá a nyakörvet, hogy véletlenül se bújhasson ki belőle.
• Veszély esetén a kutyák a falkavezér utasítását várják, annak viselkedéséről vesznek mintát. Ha a gazdi nyugodtan viselkedik, a kutya sem esik olyan könnyen pánikba.
• Szilveszterkor a kutyát ne hagyjuk egyedül, különösen akkor, ha tudjuk, hogy félős. Sajnos ezt az áldozatot meg kell hoznia a gazdiknak, ha nem akarják állatuk életét kockára tenni.
• A tűzijátékhoz hozzászoktathatjuk a kutyát. Fontos, hogy az eseményhez jó emlékek társuljanak, így ha meghalljuk az első durranásokat, kezdjünk játszani a kutyussal, jutalmazzuk meg, egészen a tűzijáték végéig legyünk vele. Így a jó emlék marad meg benne.

Mit tehetnek a petárdások?

Ha a kutyásokat kérdeznénk arról, hogy mit tegyenek a petárdások, akkor előre sejthetjük a választ, illetve annak emelkedett hangulatát. Ugyanakkor tény, hogy sokan azt gondolják, az ünnep abból áll, hogy olyasmit csinálunk, amit máskor nem, és ezzel az indokkal felrázzuk embertársainkat is. Aki nem hajlandó lemondani a petárdázásról, az gondoljon arra, hogy milyen sok embert zavarhat, és ennek megfelelően kerülje a forgalmas helyeket és az állatok közelségét.

Mit tehetnek az autósok?

Az év első napján kutyatetemek százai segélyezik az autóutakat. A megriadt állatok eszüket vesztve rohannak, nem törődnek semmivel. Aki ilyenkor autózik, legyen tudatában a veszélynek, hogy bármikor kirohanhat az útra egy űzött vadként menekülő kutya.

Tény, hogy a petárdázni többé nem szabad, de néhányan nagyívben tesznek a tiltó szabályokra. Nem lenne csoda, ha a békés lakók válaszul meglincselnék a petárdázót, szintén nagyívben téve a bántalmazásra vonatkozó jogszabályokra, tízparancsolatra, jószomszédi viszonyra. Szemet szemért! - ilyenek vagyunk mi, emberek.