Abban is különleges, hogy bíbor vagy lilás színű, kicsi pillangós virágcsomói közvetlenül a fás ágakon és a törzsön nyílnak, mégpedig a (bokor)fa lombfakadása előtt, hogy a díszítő hatás még pazarabb legyen.

A növényt körüllengő legendák pedig titokzatossággal övezik ezt a Kis-Ázsiában és a Balkánon honos fácskát, amely a középkor vége felé került Európába.

A júdásfa név vélhetően júdeai származására utal, illetve arra a hiedelemre, miszerint a Krisztust eláruló bibliai Júdás egy ilyen fára akasztotta fel magát, amely akkor fehér virágdíszében pompázott, ám szégyenében és felháborodásában elpirult. S azóta hoz rózsaszín virágot minden leszármazottja…

A júdásfa napos, meleg fekvést kíván, a talaj iránt kevésbé igényes. Ha alaposan begyökeresedett, jól bírja a szárazságot. Kórokozók, kártevők csak ritkán támadják. Kezdetben gyorsan nő (a fiatal példányok fagyérzékenyek), később lelassul, a 8-9 méteres végső magasságát csak 20-30 éves korára éri el. A metszést jól tűri, noha nemigen kell metszeni; természetes hajlamának megfelelőbb, ha fiatalon többtörzsűre neveljük.

Lombjával is díszít, amely kihajtáskor barnásvörös, később üde zöld, ősszel pedig sárgára színeződik.