Egy új amerikai tanulmány megmérte, mennyi szívódik fel a várandós nő és magzata szervezetébe 59 gyakori szennyezőanyagból és azt találták, hogy sok méregből több kerül a magzat, mint az anya szervezetébe.

A Berkeley Egyetem, a San Franciscó-i Egyetem és a Biomonitoring California kutatói 77 várandós nő vérmintáját elemezték, melyet 2010-2011-ben vettek tőlük a San Francisó-i Zuckerberg kórházban. Szülés után a résztvevő 65 anya csecsemőjének köldökzsinórjából is vettek vért, azt is megvizsgálták.

Az Environmental Science and Technology című lap aktuális számában közölt tanulmány volt az első, amelyik 59 mérgező vegyi anyag mennyiségét vizsgálta várandós nők és magzataik vérében. Az anyagok között volt a higany, az ólom, poliklórozott bifenilek (PCB), organoklór rovarirtók (OCP), polibrómozott bifenil-éterek (PBDE) és perfluorinált vegyületek (PFC) is, olyan ipari anyagok, amelyek gyakran előfordulnak a környezetben.

Az anyagok közöl sokat korábbi tanulmányok kimutattak az amerikai kismamák több mint 99 százalékánál az országos egészségi és táplálkozási felmérés adatai szerint.

"Az amerikai várandósok rengeteg káros anyagnak vannak kitéve, amelyeket kapcsolatba hoztak a koraszüléssel, az alacsony születési súllyal és a születési rendellenességekkel is, ám igen nagy különbségek voltak a becslések között arról, hogy milyen mértékben adja át az anyai szervezet ezeket az anyagokat a magzatnak" - idézte Tracey Woodruffot, a San Franciscó-i Egyetem szülész-nőgyógyász professzorát a kutatást bemutató sajtóközlemény.

Az új kutatás átlagosan 25 anyagot mutatott ki az anyai vérből és 17-et a köldökzsinórvérből, a vizsgált 59 anyagból nyolcat a vizsgált minták több mint 90 százalékában megtaláltak. Az anyai mintákban talált mérgek majdnem 80 százalékát kimutatták a köldökzsinórvérben is, ami azt jelenti, hogy ezek a méhlepényen áthatolva a magzat környezetébe jutottak.

"A korábbi kutatásokkal szemben mi azt találtuk, hogy számos PCB és OCP koncentrációja magasabb a magzati, mint az anyai mintában" - állapította meg Rachel Morello-Frosch, a Berkeley környezettudományi professzora, a tanulmány vezető szerzője.