Karitatív fészeképítő, önkéntes növényvédő. A vetési varjú a mesékben többnyire erőszakos, kártevő madárként jelenik meg, pedig a gyászos tollkabátban hasznos jószág lakik. Elhagyott fészke legtöbbször vércselakként szolgál, a szántásokat, vetéseket ellepő, több százas, ezres csapatoknak pedig kifejezetten örülhetnek a gazdák.

A vetési varjú már a sarjadzó növény színéből megállapítja, ha a gyökéren pajor rág, és csak a beteg, fertőzött csírákat csippenti ki a földből. Igaz, a diót és a mandulát is szereti. Szerszáma ugyan nincs, de technikája diótörő nélkül is tökéletes…

Az állat mindenevő, ősszel-télen leginkább kukoricatarlókon találkozni vele, de csapatosan követi a szántó traktorokat is, ilyenkor a kiforgatott pajorokat, rovarlárvákat, mezei pockokat szedegeti össze. A városokban a diófák környékén is gyakran találkozni velük, ez a gyümölcs ugyanis a kedvencük – magyarázza Zsoldos Árpád ornitológus.

Ha a madár diót talál, egy csapásra eltűnik belőle a közösségi szellem, otthagyja a csapatát, és igyekszik elbújni a zsákmánnyal. Általában egy villanypózna tetejére száll, és a csőrével nagyon ügyesen, néhány mozdulattal bontja fel a gyümölcsöt, nem véletlen, hogy az oszlopok alatt ilyenkor nagyon sok a dióhéj. Ha dióbőség van, képes el is dugdosni, elásni, amit gyűjtött, ha pedig azt látja, hogy egy kollégája ezt észrevette, másik helyre „ülteti” azt. Többek közt ez magyarázza, hogy egészen extrém helyeken is diófára bukkanhatunk.

Megkülönböztetni a másik két varjúfélétől (holló, csóka) leginkább a nagysága alapján tudjuk, a holló sokkal nagyobb, akkora, mint egy egerészölyv, a csóka pedig kisebb. A vetési varjú is koromfekete ugyan, mint a holló, de kisebb, az idősebb madár csőre töve pedig már fehéres szürke. A farktollai nem olyan ék alakúak, mint a hollóé, és a hangja is más: a varjú károg, a holló pedig inkább korrog.

A csókát egyébként onnan is könnyű megismerni, hogy mindig párban repül. Annyira ragaszkodnak egymáshoz, hogy amikor egy „csókalegény” párt talál, onnantól kezdve Konrad Lorenz szerint öt méterre sem távolodik el a párjától. Zsoldos Árpád ornitológus szerint ez azért túlzás, hiszen az az öt méter akár még tíz is lehet…