Dr. Bodnár Zalán, a Károli Gáspár Egyetem docense tartott előadást Gulag Gupvi – magyarok a szovjet lágerbirodalomban címmel.

A hadifoglyok és civil elhurcoltak száma a második világháború utolsó hónapjában hatszázezer főre tehető, e szám pedig a későbbiekben tovább nőtt, becslések szerint meghaladta az egymilliót. A magyar hadifoglyok többségében a donyeci iparvidéken, a Krím félszigeten és Odessza környékén, az Uralban, a moszkvai, minszki, voronyezsi, kijevi területeken, valamint Azerbajdzsánban végezték munkájukat, de egyéb területeken felállított táborokba is kerültek.

A magyar lakosság értetlenül állt olyan kérdések megválaszolása előtt, mint például hogyan kerülhettek hadifogságba katonai szolgálatot nem teljesítő emberek, vagy hogyan lehetett partizánként kezelni olyanokat, akik életükben nem fogtak fegyvert. Nem értették, hogy tűnhettek el hónapokra azok az emberek, akiket néhány órányi munka elvégzése miatt gyűjtöttek össze.
Sem otthon, sem máshol nem meséltek évtizedekig ezekről az időkről. A Gulag táborok, a kommunista rendszer egyéb rémtetteivel együtt a kollektív elhallgatás kategóriájába tartoztak. Az emberek nem felejtették el, csupán nem beszéltek róla.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000. június 13-án rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.

Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.

A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

(Forrás: ujkor.hu/Wikipédia, képek: Fábián Adrienn)