Vajon mire használható még?

Ismerjük meg!
Póré, póréhagyma vagy zöldhagyma, latinul Allium porrum vagy Allium ampeloprasum var. porrum. A hagymafélék (Alliaceae) családjához és mintegy 300 tagú nemzetségéhez tartozó évelő növény. Vad formáját nem ismerjük, valószínűsíthető, hogy a gyöngyhagymából nemesítették tovább. Lehet, hogy őse a Földközi tengeri, mediterrán vidéken élő vad, nyári hagymának is fogyasztott növény. Dél-Európai őshazájából ma már szerte Európában elterjedt.
Frissen kihajtott, még nem fejesedett vöröshagymához hasonlít. A földben csak egészen kicsi része van, ami nem hagymaszerű, hanem hosszúkás, az egymásra boruló hagymalevelek 1-5 cm szélesek. A levelek alkotta hagymaszár világoszöld, bordázott, kilombosodó, 80-100 cm hosszú, de akár 1,5 méter magasra is nőhet. Alsó, mintegy 25-30 cm hosszú, 3-5 cm átmérőjű szára fogyasztható. Íze gyengén édeskés, de nem csípős vagy maró, igen kellemes hagymaíz.
Van egynyári és áttelelő változata. A sötétzöldes levelűek az áttelelők, így csaknem egész évben kapható a piacon, és rendelkezésünkre áll. Egyre ismertebbé és közkedveltebbé válik, nem csak egy hagyma a többi között.

Miért jó?

Táplálkozás-élettani hatásában afokhagymaés vöröshagyma közé sorolható. Gyógyhatását azóta ismerik, amióta fogyasztják. A görögök köhögés ellen és vízhajtóként használták. Kénes illóolaj-tartalma miatt kedvező hatással van az emésztésre. Tartalmaz A-, B1-, B2-, C- és K-vitamint, folsavat, valamint káliumot, kalciumot, magnéziumot, vasat és mangánt. Megtalálható benne a hagymákra oly jellemző antibakteriális hatású kénvegyület, az allicin, ami az alliinből allináz enzim hatására képződik. Jellegzetes illata és íze meghatározó.
Szervezetünkre gyakorolt hatása nagyjából megegyezik a fokhagymáéval, ugyanakkor kíméletesebben, enyhébb formában fejti ki azt. Elsőként említendő a hagyma fertőtlenítő, baktérium- és gombaölő hatása, de féregűző szerként is jól régóta ismert és bevált. A fokhagymához hasonlóan szív- és érvédő, vérnyomás- és koleszterinszint-csökkentő, értágító és vízhajtó. Enyhíti az asztmát, segít meghűléses bajok esetén, nyák- és köhögésoldó. Rákellenes növényi étrend fontos összetevője.

Hogyan fogyasszuk?
A hagymát földből szedett növény lévén mindig alaposan meg kell tisztítani, le kell mosni. Akkor friss, ha nincsenek rajta barna foltok, a hagymaszár ép. A hajszálgyökereket egy kicsi szárrésszel együtt le kell vágni, és a legkülső, könnyen lehúzható réteget el kell távolítani. Főként nyersen, kenyérhez vagy salátákba téve szoktuk fogyasztani. A salátába felhasználható júliustól augusztusig szedhető halványlilás virágja is.

Használható úgy is, mint a normál vöröshagyma, de önálló ételként is ízletes. Különösen kedveli a kínai konyha, gombával, kagylóval készült meleg zöldségköretek alkatrésze. Általában karikákra vágva használjuk, de levesben egyben is főhet, levelét hosszában is fel lehet metélni. Zsenge, világoszöld leveleit is bátran lehet fogyasztani.

Vajon párolva, kevés sóval, fehérborral megbolondítva, tejszínes habarással pikáns főzelék készíthető belőle, melynek curryvel adhatunk különleges ízt. Az így készült főzelék vagy mártás birka és kecskehúsokhoz különösen finom. A sültekhez párolt köretként is remekül illik. Félbe vágva vagy 5-6 cm hosszú hurkákra vágva párolható köretnek vagy kirántható. Erős fűszerekkel érdemes ízesíteni, babérlevéllel, kakukkfűvel, turbolyával, lestyánnal. Nagy zöld leveleit eltávolítva száraz hűvös helyen egészen sokáig eltartható.

Tippek, tanácsok
A kínai szakácsok szerint finomabb a póré, ha párolt köretbe vagy salátába a leveleket a levélerekkel párhuzamosan felvágva használjuk.

Érdekességek
Az ókori Egyiptomból maradtak fönn száraz pórémaradványok. Írásos emlékek szerint már i.e. 2000-ben is ismert és kedvelt volt Mezopotámiában is. A sumérok Ur városában termelték. A Biblia Mózes IV. könyvének 11. részében említi. Plíniustól tudjuk, hogy Néró császár számára, aki szép hangot remélt a póréhagyma evésétől, fontos volt, hogy ne teljen el hónap pórénap nélkül. A hagymát általában leves formájában ette.

A póréhagyma az angliai Wales szimbóluma, címerében is megjelenik. Polgárai Szent Dávid napján viselik. A legenda szerint Cadwallader király 640-ben rendelte el walesi katonák számára, hogy sisakjukra póréhagymát tűzve különböztessék meg magukat szász ellenfeleiktől, mivel a csata egy hagymaföldön zajlott. Shakespeare V. Henrikjében is megemlékezik az ősi tradícióról. A németek a növényt nevezik walesi hagymának is. Európában az 1500-as években terjedt el. A középkorban ártalmas növénynek gondolták, pedig pusztán azt ismerték fel, hogy az arra érzékeny gyomrúaknál a hagymafélék "savat csinálnak", puffadást, hasfájást okoznak. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy káros élelmiszerről volna szó.