Bárdos Lajos, a 20. századi magyar zenetörténet és kórusművészet meghatározó személyisége. Tizenévesen kezdett hegedülni zeneszerető édesanyja biztatására. Mivel matematikából is jeleskedett, így mérnök édesapja nyomdokaiba lépve a Műegyetemre iratkozott be. Hamarosan azonban győzött zeneszeretete és a Zeneakadémiára húzta szíve, ahol a zeneszerzés szakra iratkozott be. Még hallgatóként szervezett Bakonybélen kórust egy cserkészcsapat tagjaiból. Miután lediplomázott rövid ideig némafilmekhez hegedült a moziban és kottákat másolt. Zenepedagógiai munkáját egykori gimnáziumában kezdte, ahol egyéni módszereivel próbálta a diákokba plántálni a muzsika szeretetét. Emellett az első magyar oratóriumkórust, a Palestrina kórust és a városmajori templom Cecília kórusát is vezette, ezek egyesüléséből alakult később a Budapest Kórus. 1942 és 1962 között a Mátyás-templom karnagya volt. Ő szervezte meg a ma is élő Éneklő Ifjúság mozgalmat, mely országos rendezvénnyé nőtte ki magát. Munkásságát 1953-ban Erkel-díjjal ismerték el, egy évvel később érdemes művészi címmel tüntették ki, 1955-ben Kossuth-díjat kapott, 1970-ben kiváló művész lett. Feleségével 11 gyermeket neveltek fel. Bárdos Lajos 1986. november 18-án halt meg Budapesten, emlékét őrzi a róla elnevezett társaság, a hazai kóruskultúra fontos eseménye a nevét őrző zenei hetek.

A művelődési központ dísztermében tartott őszi hangversenyen a Szatmári Imre karnagy által vezényelt Kiskunfélegyházi Zenebarátok Egyesülete mellett vendégkórusként szerepelt a Székesfehérvárról érkező Alba Regia Vegyeskar, akik először adtak koncertet Félegyházán.

A kellemes hangulatú estet a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar tagjai és Bolla Julianna zongorajátékával színesítette.

(Képek: Félegyházi Közlöny - Fantoly Márton)