Nincs olyan év, hogy legalább fél tucat új kórokozó vagy kártevő ne jelenne meg hazánkban. A poloska és kabóca inváziója után, jövőre két újabb rovar megjelenése, elterjedése várható. Az egyik főleg a szőlőket, míg a másik inkább az erdőket, parkokat károsítja. Aki olyan szőlőlevelet lát, amelyen sok vékony, kacskaringós, fehéres vonal található, melyek végein kicsit sötétebb folt van, akkor biztos lehet benne, hogy a kígyóaknás molyok lárváinak kártételével találkozott.

E sorok szerzője Gödöllőn is észlelte már ezt a kártevőt, amely nemcsak a szőlőn, hanem számos más növényen szintén megél, legyen az gyom vagy éppen díszpark egyede, netán valamilyen kultúrnövény.

A tekergős, eleinte vékony, majd kicsit vastagabb, de így is csak 1-2 milliméteres járat a levéllemez két bőrszövete között lelhető fel.

A molylepke a petét a levélre helyezi, innen a hernyó berágja magát a bőrszövet alá és folyamatosan halad előre. A fehéres vonal végeredményben egy akna: a hernyó készíti. Folyamatosan kieszi maga előtt a zöld növényi részeket, de a bőrszövetet nem károsítja, így az egyben védi is az állatot. Aztán a hernyó bebábozódik, majd abból kikelve a lepke áttelel, tavasszal párt keres és szaporodik, s a szőlő rügyfakadása idején rakja le a petéit. Ahhoz képest, hogy a kígyóaknás szőlőmolyt (Phyllocnistis vitegenella) először 2014-ben figyelték meg az országban, már sok helyen találkozhatunk vele, pontosabban inkább a kártételével, mert maga a moly igen kicsi – alig 3 milliméter –, emiatt nehezen észlelhető. Észak-Amerikából került Európába, először Olaszországban (1994) észlelték. Magyarországon a budapesti kertekben, a Gödöllői Arborétumban, Monor térségében, az Etyek-budai és a Mátrai borvidék szőlőiben bukkant fel. Az idén már Kecskeméten is megfigyelték.

Azt tudjuk, hogy a kifejlett lepke a szőlő kérge alatt telel át. Három milliméteres, tollszerű szárnyai végén egy-egy fekete pont látható.

E sorok szerzője néhány hete olyan szőlőlevelet talált, amelyen 6 kacskaringós akna volt, mindegyik végén egy-egy ürülékkel, illetve bábmaradvánnyal. Azaz egy levelet egyszerre több hernyó is károsít, s ekkor kész a baj: az ilyen levél korán elhal. Ennek a mértéke nagy is lehet: Olaszországban a lombvesztés egyes időszakokban némely borvidéken szeptemberre meghaladta a 30 százalékot. Olasz tapasztalatok szerint a moly ellen a foszforsav-észter hatóanyagú készítményekkel nem lehet eredményesen védekezni, viszont más szőlőmolyfajok elleni szerekkel (például az emamektinbenzoát, fenoxikarb, metoxifenozid hatóanyagot tartalmazókkal) igen. Permetezni a tojásrakás után, a szőlő néhány leveles állapotában, tehát tavasszal célszerű.

LOMBEVŐ DARÁZS. Az utóbbi évek egyik leggyorsabban terjedő, idegenhonos lombfogyasztó erdészeti kártevője a kanyargós szillevéldarázs (Aproceros leucopoda). Az akár tarrágásra is képes rovar friss jövevény, nálunk 2003-ban találkoztak vele először a szakemberek. Európa egészében észlelik már, sőt egyes szilállományokat a lárvái szinte letaroltak. Budapesten és Kecskeméten olyan szileket találtak, melyek lombjuk jelentős részét elveszítették, a pusztítást a távol-keleti eredetű, botcsápú levéldarázs okozta. A kékes-zöldes tojásokból kikelő lárvák összetéveszthetetlen, kanyargós irányban rágják a leveleket. Ez a kártevő évente több nemzedékkel jelentkezik, azaz a nyár végére már jócskán felszaporodik, így ekkor találkozhatunk jelentős kártételével.