Családja mindent megtett érte, hogy méltóképpen megajándékozzák Józsi bácsit. Beleásták magukat a Levéltárba, hogy átadhassák Józsi bácsinak az „Est” című lap 1922. évi számát, mely beszámolt születéséről. De meglepte még a család egy horvátországi kirándulással is, melyhez még a szükséges valutát is átnyújtották számára. Városunk nevében Balla László alpolgármester köszöntötte fel a szépkorút egy csokor virággal és miniszterelnökünk Orbán Viktor által aláírt oklevéllel. Józsi bácsi pedig minden gratulációt és ajándékot fiatalos mosolyával fogadott. Minden bizonnyal a tengerparton is jól fogja érezni magát családja körében, akik mindig szeretettel veszik őt körül.

Józsi bácsi 1922. 07. 09-én született Kiskunfélegyházán sok gyermekes, szegény családba. Öt édestestvére: apai ágról négy, anyai ágról kettő mostoha testvére született. Józsi bácsi már 6 éves korában dolgozni kezdett libapásztorként, 11 évesen pedig már el kellett szegődnie cselédnek. Ebben az időben kéthetente járhatott haza tisztálkodni. 19 éves korában szegődött el Csongrád mellé fejős gulyásnak, ahol 14 tehénről kellett gondoskodnia.

Sorkatonai szolgálatát 21 éves korában kezdte meg. A 3 hónapos alapkiképzés után Kecskemétre vezényelték távírász tanfolyamra. Mivel Józsi bácsinak csak 4 elemi iskolára volt lehetősége, ezért a kezdetek keservesek voltak. Ennek ellenére az írni is alig tudó fiatalember kimagasló eredménnyel végezte el a tanfolyamot. 1944 augusztusában Szovolyára került a frontra és itt fogságba esett. A hadifogság ideje alatt hidakat, vasutat építettek és a környékbeli folyók mentén fakitermelést végeztek. A lágerben embertelen körülmények uralkodtak mind az élelmezés, a higiénia és az egészségügy területén is. Gyógyszerek sem voltak a tábor kórházában. Józsi bácsi soha nem felejti el az orvos szavait, aki őt kezelte, mikor tüdőbeteg és maláriás lett: „Mi csak jó szóval tudunk gyógyítani, mert csak ez áll rendelkezésünkre.” Végül 1947. augusztus 20-án tudta meg, hogy hazajöhet.

Élete 1949. október 29-én rendeződött, amikor elvette feleségül Fekete Ilonát, aki négy szép gyermekkel ajándékozta meg Józsi bácsit. Fiúknak és három lányuknak köszönhetően később 10 unokával és 9 dédunokával bővült a család. Felesége Ilonka néni 2013-ban hunyt el. Ő már sajnos nem örülhetett Esztike és Titanilla dédunokák megérkezésének.

Józsi bácsi egész életében nehéz fizikai munkát végzett. Mindig precíz, gyors és megbízható munkaerő volt és a mai napig tevékenykedik. Kertecskéjében gyomlál, kapál, locsol. Igaz, a kert felásását már nem csinálja meg, de a család fiatalabbjai szívesen elvégzik ezt a munkát.

Józsi bácsi imád nótázni és ha újjászületne, akkor elmondása szerint biztosan az énekesi pályát választaná magának. Soha nem tanulta az éneklést, mégis egy dalversenyen oklevéllel jutalmazták tehetségét és teljesítményét. Városi rendezvényeinken is szívesen fellép Kis Ákos dalénekes barátjával és Jóska fiával, aki tangóharmonikán kíséri. Szívének öröme akkor teljesedik ki igazán, mikor Lacika a szaxofonjával is bekapcsolódik a produkcióba.

Közösségi munkájáért, hagyományőrző tevékenységéért 2013-ban „Elismerő Oklevelet”, idén 2017. május 21-én Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatának képviselő testülete „Kitüntető díjat” adományozott Józsi bácsinak.