Többségünk legfeljebb annyit tud az arcszimmetria jelentőségéről, hogy kutatások szerint a szimmetrikus arcú embereket vonzóbbnak találjuk, mint azokat, akiknek a két arcfele sok mindenben különbözik egymástól. Arról már kevesebb információ kering, hogy a kérdésnek önismereti szempontból is van némi jelentősége. Pedig a dolog szinte mindenkit érint.

Ha pontosan meg akarjuk nézni az arcunk szimmetriáját, akkor a legjobb módszer, ha készítünk róla egy fényképet, szemből. Fontos, hogy minél természetesebb képet vágjunk. Ne mosolyodjunk el a kép kedvéért! Nyomtassuk ki a képet egy A4 oldalon, fogjunk egy egyszerű tükröt és állítsuk pontosan az orrunk hosszirányába, középre. Figyeljük meg milyen vonások jelennek meg. Életerős, vidám arcot látunk? Vagy szomorú, fáradt embert? Főleg a szemkörnyékét nézzük meg! Felfelé ívelnek a szemek, határozott tekintetben? Vagy lefelé, bágyadtan?
Most fordítsuk meg a tükröt, és vizsgáljuk meg hasonlóan a másik arcunk visszatükröződését! Nagy a különbség a két visszatekintő arc között? Akkor lehet hogy nagyban visszafognak az érzéseink a terveink végrehajtásában. Ha mindkét oldal hasonló, akkor valószínűleg határozottan kiállunk a céljainkért, nehezebben engedünk mások nyomásának.
Ha bal arcféltekénk (szemből nézve a papíron jobb oldalt) tükrözése mutatna gyengébb képet, akkor a nőies én, a befogadó, együttérző, gyengéd oldalunkkal érdemes többet foglalkoznunk. Ha a jobb arcfélteke a gyengébb, szomorúbb (szemből nézve baloldalt a papíron) akkor a férfias, ítélkezőbb, határozott vonásunkban lehet elakadás.
Különösen a szemek elhelyezkedésére és méreteik különbségére érdemes odafigyelni. A közel ülő szemek általában részletekre fókuszáló embert jelentenek, a távol ülő szemek azokat, akik az összképre szeretnek koncentrálni. A baloldal a női oldalunk. Ha ez teltebb, élettel telibb (mosolygó szemek, csillogó szemek, feszes arc, vidámságot tükröző vonások), akkor valószínűleg az illető igen befogadó, kevésbé kritikus alkat. Ugyanígy a jobboldal a kineziológia (és sok irányzat szerint) az úgynevezett végrehajtó oldal, a racionális gondolkodás, a kritika, a férfiasság szimbóluma.

Ha aszimmetria, akkor rendszeres érzelmi lavina?
Állítólag az, akinek az arca aszimmetrikus, viselkedésében kiszámíthatatlanabb, „megbízhatatlanabb”. Az agresszióra például hol így, hol úgy reagál, ezt mindig az adott helyzet dönti el, a pillanatnyi érzelmek.

A valóságban senki sem tökéletesen szimmetrikus, a fejlődés során ugyanis olyan környezeti stresszhatásokkal (például betegség, éhezés, érzelmi elhanyagolás stb.) találkozunk, amelyek eltérítik szervezetünket a génjeinkben előírt teljes szimmetria megvalósulásától. Ez lehet az oka az arcvonásokban és a test részeiben mért aszimmetriának is. Vannak, akik a környezeti stresszre érzékenyebbek, és ezért inkább aszimmetrikusabbak, míg mások ellenállóbbak az ilyen hatásokkal szemben. Tehát a szimmetria aránya arról a képességről árulkodik, hogy a környezeti ártalmak ellenére a szervezet hogyan tudja a fejlődést a normális irányba terelni. Ezért a szimmetria jó mutatója az ember fejlődési stabilitásának.

Nem lehet mindig egyértelmű következtetést levonni pusztán arcvonásról. Legtöbbször ezzel harmóniában működünk, de előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben ellentétesen reagálunk azzal, ami az arcunkról leolvasható. Például egy nálunk erősebb ember társaságában. Ilyenkor gyakran feszültség keletkezik bennünk vagy a környezetünkben velünk kapcsolatban. Egy jó szakember, legyen az kineziológus vagy pszichológus, rájöhet az elakadásokra. Ezt a folyamatot gyorsíthatja az arc alapvonásainak alapos vizsgálata, ebből mi is sok mindenre rájöhetünk. Ha felismertük az arcszimmetria mögött rejlő vonásokat, könnyebb lehet elfogadni, megérteni a mások vagy magunk viselkedését. Jó játék lehet tehát belenézni egyszer úgy isten igazából a tükörbe.