Az eltelt évtizedek alatt sok új közösséget teremtett, bővítette a településen az ünnepeket, közösségi rendezvényeket.

Bár lehetne már nyugdíjas is, de esze ágában sincs feladni az aktív életet.

– Mikor vált egyértelművé a kultúra iránti vonzódása?

– A kultúra, a közösségi együttlétek iránti vonzalmam iskolás éveim elején kialakult. Édesanyám minden társas rendezvényen ott volt, és engem is magával vitt. Nagyon csendes természetem ellenére már az általános iskolában is közösségi embernek számítottam. Ezt az állást 1995 végén pályáztatta meg az önkormányzat. Akkor jelentkeztem és el is nyertem. 1996. március 16-ától teszem itt a dolgom. Persze korábban is részt vettem a falu kulturális életében. Ott voltam a szüreti felvonulásokon, szerveztem a csikósok menetét.

– Igazgatóként nagyon sok új dolgot hozott a faluház, a közösség mindennapjaiba. Mit emelne ki ezek közül?

– Már a pályázatomban is megfogalmazódott, hogy megalapítom a nyugdíjas klubot, ami azóta is remekül működik, rendszeresek az összejöveteleik. De létrehoztuk a népdalkört, gondozom a citerások utánpótlását is. Az ünnepségek körét is bővítettem. Például az augusztus 20-i rendezvények azóta rendszeresek, épp úgy, mint a majálisok, vagy a házi sütemények versenye. Egy receptgyűjteményt is megjelentettünk Gátér ínyesmestere címmel. Nagy szerepem volt a fogathajtó versenyek elindításában. Azért is, mert én a Kiss-tanyán megtanultam lovagolni, és attól kezdve sokat jártam lovas versenyekre. Gondoltam, miért ne szervezhetnénk ilyet mi is? A helyi lovasok, fogatosok (zömmel gumiskocsisok) lelkesen fogadták a kezdeményezést, és minden alkalommal mozgósították a környező településeken élő társaikat is. Akkor még művelődési háznak hívták az intézményt, később kultúrház lett, ma faluház. Változtak a címek, változtak az emberek, a kulturális szokások is. Ma már közösségi házként működünk, ahol civil közösségek találtak otthonra, fogadóórák vannak, könyvtár működik, gyerekfoglalkozásokat tartunk, véradást szervezünk, és a falugyűléseknek is ez a helyszíne.

– Mi jelent sikerélményt ebben a munkában?

– Például amikor egy-egy rendezvény után a település vezetői megkeresnek és megköszönik a munkámat. A falu lakói is szeretettel fordulnak felénk. Mi kell ennél több? Én egyéb babérokra nem vágyom.

– A kultúra változatos megnyilvánulási formái közül mi áll a legközelebb a szívéhez?

– Egyértelműen a zene. Kicsi lány voltam, amikor az asztalnál ülve figyeltem apukámat ahogy citerázott. Neki köszönhetően autodidakta módon és is megtanultam játszani a hangszeren. Később járni kezdtem a Félegyházi Népdalkörbe, majd Gátéron folytattam. Nagyon szeretem a hangszeremet, és igyekszem kihozni belőle, amit csak lehet. Néha kikapcsolódásként, megnyugvásként itt a könyvtárban is előveszem és játszok egy-két dalt.

Négy aktív évem van még, de nem akarom abbahagyni a munkát. Ameddig bírom, csinálom. Ha létezik olyan, hogy az embernek küldetése van, akkor az enyém biztosan ez.