A Móra Ferenc Művelődési Központ dísztermében zsúfolásig megtelt nézőtér előtt egy törékeny, idősödő, mégis nőiesen bájos asszony jelent meg. Bohém frizurája alól csak szemei csillogtak és mindig nevetésre görbülő ajkai. Igen, ő Schaffer Erzsébet a Pulitzer-díjas újságíró, író és publicista. Különleges kisugárzása és a belőle ömlő történetek - melyek mind-mind megtörténtek életében – egy pillanatra sem engedték unatkozni a közönséget.

Erzsébet olyan írónő, aki nem kitalált történeteket ír le, hanem a valóságot, igaz, megtörtént eseményeket. Mégis hogyan lehet valaki újságíró, aki amellett, hogy a televíziót nem nézi, mobiltelefonja sincs, de ráadásul még újságot sem olvas? Úgy, hogy Ő az utca emberét szólítja meg, vadidegenekkel beszélget és anyaként, nagymamaként, feleségként, érző szívéből osztja meg folyóiratokban, könyvek hasábjain vagy élőszóban a megélt vagy hallott történeteit.

Az elmúlt szerda estén mi félegyháziak is részesei lehettünk e csodának. Annak, hogy egy ember ennyire közvetlenül és nyíltan tudja feltárni önnön érzéseit és kitárulkozni a nyilvánosság előtt, egy percig sem gondolkodva azon, hogy vajon jól teszi-e, vajon megérdemlik-e a színpad előtt ülő emberek, hogy ennyire közel engedje magához őket.

Élettörténetéről csak pár szóban annyit, hogy Schaffer Erzsébet Magyar Pulitzer-díjas újságíró, író, publicista Ercsiben született 1948-ban. Saját bevallása szerint fiatalon többfélé dologba belekezdett: volt segédmunkás, bábozott, színházat csinált és mellett már írogatott is. Először a Gyermekünk című lapnál dolgozott, majd az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa lett. Az utóbbi időben kiadott művei közül pár a teljesség igénye nélkül: Pókfonálon (2009), A temesvári lány (2010), A szőlővirág illata (2011), Káprázat az élet! (2012.), Álmok kertje (2013), A kifutófiú szerelme (2014). Hangoskönyvei ugyanolyan népszerűségnek örvendenek mint írásai: A hintalovak nappal alszanak (2007.), Hajnali játékok (2008.), A szerelmes körtefa (2013.), Egyszer elmesélem (2014.)

Városunkba a „Házasság Hete” alkalmából rendezett programsorozat egyik előadójaként érkezett Erzsébet. Egy kedves történetet megosztva - melyben férfi ismerősével zajlott beszélgetését mesélte el - megtudhattuk mi is az a Durente.

„Durente: mindaz ami a Nő. A játék, a titkai, a betyársága, a macskasága, a finomsága, a gyengédsége, a főztje, a mosolya, a kis csalásai… Nálatok Nőknél van a Marshall-bot a táskátokban, jól eldugva. Vegyétek elő, vagy legalább csak tudjatok róla! Nem baj ha titokban, nem baj ha játékosan, nem baj ha észre sem vesszük (sőt…), de használjátok! Ti vagytok az irányítók, mert ez így van kitalálva, így van bekódolva. A Teremtés a Ti kezetekben van, mi férfiak csak azt adjuk hozzá, amit tudunk.” Egy nő tehát nagyon sokat tehet a kapcsolatért. De nem csak egyedül rajta áll egy házasság vagy párkapcsolat örömteli kiteljesedése. Fontos, hogy egyik fél se veszítse el a játékosságot,a figyelmességet és a feltétel nélküli szeretetet az életben. Aki hasonló családi körülmények közül kerül mellénk és miénkhez hasonlóak a tulajdonságai, ugyanaz az érdeklődési köre, mint nekünk, azzal könnyebb boldogan együtt élni, de vele sem egyszerű. Fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen, de legfőképpen fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk és próbáljuk meg reálisan látni mindkettőnk hibáit.

Assisi Szent Ferenc szavait idézve: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni. Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Nincs egyértelmű és mindenki számára egyformán használható kulcs a tökéletes házassághoz és párkapcsolathoz, de ha már csak két ember elgondolkodik a Schaffer Erzsébet előadásán elhangzottakon és megpróbál aszerint élni, akkor meg tudja élni a pillanat varázsát a mindennapokban is és ezzel az örömmel meg tudja ajándékozni párját is.