Ez a kérdés évek óta foglalkoztatja az egykor valódi hungarikumként kezelt fűszer termesztőit és forgalmazóit.

A makói hagyma „vörös listás” termék lett a hazai mezőgazdaságban, mint egykor a mangalica. Fenn kell tartani valahogy, mert ki tudja, mikor lesz rá nagyobb szükség, ám közben a világ elhalad felette. Hasonló a helyzet a magyar fűszerpaprikával is – legalábbis nagyon efelé mutatnak az események.

A világ megtanulta a termesztését, egykori honi nimbusza elszállt. Versenytársaink a hasonló minőséget jóval olcsóbban képesek előállítani, a gyengébbet pedig még inkább. Nem véletlen, hogy szinte nincs olyan meghatározó nagyságú hazai élelmiszer-ipari cég, amelyik a jó, de drágább hazaival szemben ne a gyengébb, ám olcsó import fűszerpaprikát használná a termékei gyártásakor - közölte a Szabad Föld internetes portálja.

Ma a világ nem nagyon fizeti meg a minőségi magyar terméket. Az EU-ban már alig lelhető fel a magyar paprika, így az export sem jelent a termelőinknek kiutat. Amennyiben folytatódnak a mostani trendek, illetve nem születnek költségcsökkentő technológiák, megfelelő fajták, s nem fut fel a hazai és külföldi értékesítés, akkor a hazai fűszerpaprika- termesztés is úgy járhat, mint a makói hagyma – vagyis veszélyeztetett jövőjű, bár nagyon szép múltú hungarikumként tarthatjuk csak számon.

A fűszerpaprika-ágazat nehéz időket él. A termőterület csökkenése évtizedek óta tart, s bár 2010-ben megállt, növekedés nem várható a közeljövőben. A Mórahalmon nemrégiben megrendezett VI. Magyar Paprika Napja szakmai programjának kiemelt témája mi más is lehetett volna, mint a termesztés és feldolgozás.

Szokol Lajos, a Fűszerpaprika Terméktanács elnöke előadásában beszámolt arról, hogy fűszerpaprikatermesztéssel csak alig 2 ezer hektáron foglalkozunk. A visszaesést főként gazdaságossági tényezők – az olcsóbb, többet termő és már minőséget is adó külföldi termelés felfutása, a hazai alacsonyabb hozamokból eredő drágaság – magyarázzák, de az életmódbeli változások is: a fiatal generációk háziasszonyai sokkal kevesebbet használnak belőle, mivel az átvett különféle világkonyhák receptjeiben alig lelni fel ezt a fűszert.

Nem utolsósorban a fűszerpaprika hagyományosan kézimunka-igényes növény, márpedig a napszámosok foglalkoztatási problémája, a munkaerő árának növekedése is a termesztés és az elsődleges feldolgozás költségeit növeli. Egy szint után már nem érdemes nagyban művelni, még akkor sem, ha döntően családi gazdaságok foglalkoznak a termesztésével.

Jellemző a költség- és árviszonyokra, hogy egy kiló magyar paprikaszárítmány előállítása 900–1100 forintba kerül, míg az import féltermék ára szállítási költséggel együtt is csak 500–700 forint. A magyar árakat csak kisebb vevőkör fizeti meg: egy-egy család 1-2 kilót vásárol egész évre – igaz, azért megadja a 2-3 ezer forintot is. A nagy volument jelentő ipari és élelmiszerkereskedelmi szektor viszont ezt az árat nem fogadja el, inkább a gyengébb, de olcsóbb import terméket használja és kínálja.

Mit tehetünk a jövőben? Lehet növelni a minőséget és a mennyiséget, mert a mostani fajták termésátlagai is fokozhatók 20–50%-kal. Új, nem bokros, hanem „futó” fajták terjednek el, amelyek akár hajtatásban is termeszthetők a minőség csökkenése nélkül. Ez a módszer azért is jó, mert sokkalta kevesebb munkaerőt igényel, jól gépesíthető, automatizálható a munkafolyamatok nagy része. Néhány éve ehhez már külön támogatást is igényelhetnek a termesztők, de fontosabb segítség lenne az öntözés nagyobb területekre való kiterjesztése, azaz a hazai hálózat fejlesztése, mert nélküle a termelés biztonsága a szabadföldi területeken – a változó klíma miatt – egyre rizikósabb. Továbbá kisebb, de fizetős és bővíthető piacot jelent a biotermékek világa is.