A megjelenteket Keresztes Tünde kulturális referens köszöntötte, majd néhány gondolatban összefoglalta 1956. október 23. - a szabadságért küzdő nemzetünk gyásznapjának - jelentőségét.

- 1956. olyan éve a magyar történelemnek, amikor a magyar nemzet egy forradalomban újjászületett. A magyar történelem talán egyik legkiemelkedőbb eseményei zajlottak ekkor Magyarországon. Egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet nyomott az elnyomásra és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával. Ők voltak azok, akik győzni akartak és tisztán akartak győzni. Akik nem hagyták lebeszélni magukat arról, hogy Magyarországot naggyá tegyék. Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk a forradalmár hőseinkre, köztük azokra a félegyházi polgárokra is, akik a közösség élére álltak és hirdették a szabadságot – mondta Keresztes Tünde, majd felkérte Csányi József polgármestert ünnepi beszédének megtartására.

– Sokan úgy gondolják, az emberi lét sikerének titka, hogy mindig szemünk előtt tartsuk boldogságunk, sikereink pillanatait és azokat a nehéz időkben felidézzük, hogy újra tápláljuk belőle lelki egészségünket. Nemzetünkre nézve, ezt tartsuk szem előtt! Merítsünk erőt és reményt történelmünk nehéz időiből, a balsorsból, mely régen tépett, a sötét időkből és legyünk ma is büszkék nemzetünkre. Legyünk büszkék az 1956-os forradalom eseményeire és hőseire. Az akkori események a mai napig reményt kell, hogy adjanak nekünk. Emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni azokra a honfitársainkra, akik életüket adták a szabadságunkért. 1956. október 23-án egyetemisták, munkás fiatalok, gyári dolgozók, értelmiségiek döntöttek úgy, hogy a nemzet függetlenségét választják az idegen elnyomás helyett. Ezek az emberek példát mutattak hazaszeretetből és a haza iránti elkötelezettségből. Ők azok, akik mindenüket kockára tették, mindent feláldozták a nemzet szabadságáért és függetlenségéért. Erejük, az összefogásban rejlett. Egységben léptek fel a diktatúrával és az idegen elnyomó hatalommal szemben.

Ha visszanézünk történelmünkben, láthatjuk, hogy mi magyarok, mindig is vágytunk a szabadságra. Szabadságunk eszménye végigkíséri múltunkat, jelenünket és jövőnk sincs nélküle. Mi tudjuk csak igazán, mekkora érték a szabadság. Túl sokszor fizettük meg az árát, és arról önként sosem mondtunk le arról. Nemzetünket a szabadságtól csak erőszakkal lehetett megfosztani. Az 56-os forradalom volt az, a legigazibb értelemben, amelyre méltán lehet büszke minden magyar. Apák és nagyapák adták az életüket azért, hogy megszűnjön az elnyomás, a diktatúra és hogy a magyarok, magyar földön szabadon élhessenek – mondta beszédében Csányi József polgármester.

A következőkben Rokolya Csaba iskolaigazgató szólt a megjelentekhez, aki külön tisztelettel köszöntötte Kovács Ákost, a megemlékezést rendező és helyt adó iskola öregdiákját, aki maga is átélte 1956 eseményeit.

- Az 1956-os forradalom nélkül nem írható le Közép-Európa, Európa, talán még a világ XX. századi történelme sem. Azért nem, mert a forradalom és az azt követő szabadságharc éles rést ütött az akkor megdönthetetlennek – legalábbis, az akkor élt nemzedék életében megingathatatlannak – hitt szovjet rendszer alapzatába. A szovjet néphez fűződő barátságról, lényegében a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatról évtizedeken keresztül állították hazánkban is, hogy örök és megbonthatatlan. Ezeket a megdönthetetlennek tekintett realitásokat ingatta meg a magyarországi forradalom és szabadságharc. Elsősorban olyan módon, hogy bebizonyította, a szovjet csapatok jelenléte, a kommunista vezetés diktatúrája, a kétfelől kialakított terror sem feledtetheti el egy ország lakosságának jelentős hányadával a polgári társadalom, a parlamentáris demokrácia hagyományait, a felszabadítónak nevezett szovjet haderő tényleges háborús szerepét. Bizonyította azt is, hogy a népek önrendelkezése, a demokrácia a szovjet mintájú kommunista diktatúrában csupán jelszó, és azok a szép eszmék, amikért milliók lelkesedtek, ebben a diktatúrában nem válhatnak valóra. A magyar nép forradalmát felszámoló, a szabadságharcát leverő Szovjetunió tekintélyén látványos és letagadhatatlan csorba esett – mondta beszédében Rokolya Csaba iskolaigazgató.

Az ünnepi köszöntőket követően az iskola diákjai látványos előadással és korabeli rövidfilmek lejátszásával idézték fel a 66 évvel ezelőtti történéseket. Megrendítő volt látni a forradalom kirobbanásának pillanatait és hallgatni a diákoktól azon sorokat, melyeket egy pesti kisfiú jegyzett fel naplójában a véres forradalom eseményeiről.

A diákok színvonalas műsorát követően városvezetésünk, valamint a pártok és civil szervezetek képviseletében megjelentek, illetve a rendvédelmi, oktatási, közművelődési és szociális intézmények vezetői, képviselői elhelyezték megemlékezésük koszorúit az 1956-os emlékműnél, majd a Kiskunfélegyházi Polgármesteri Hivatal aulájában található Czakó József-emléktáblánál.

(Képek: Fábián Adrienn)