Nyáron kicsik és nagyok, fiatalok és korosabbak falatnyi fürdőruhában strandolnak. A nagyok, a fiatalok és a korosabbak már eldönthetik, hogyan, milyen fürdőruhában érzik jól magukat, mennyit mutatnak a testükből. De mi lesz a kicsikkel? Pláne, amikor a strandon vetkőzésről vagy akár a nudista strandról van szó. Deliága Éva gyermekpszichológus véleménye.

A nagy melegben, mikor az emberek testfelületéből kevesebbet fed a ruha, szembeötlőbb az emberi test a maga valójában. Mennyire veszik figyelembe egy kisgyerek véleményét a szülők, ha a saját testéről vagy a meztelenségről van szó? Gyermekpszichológusként azt tapasztalom, hogy egyfelől fontosnak tartják a szülők, hogy a gyermek legyen tisztában saját testének határaival. Képes legyen megvédeni magát, megóvni személyes szféráját. Másfelől akár ugyanezek a felnőttek nem veszik figyelembe a gyermek jelzéseit, akaratát, alakulóban lévő személyiségét. Előfordulhat, hogy éppen ők üzenik rejtetten, hogy amit a gyerek a saját testével kapcsolatosan akar, az nem olyan fontos, és a felnőttnek van igaza.

Amikor a gyerekek üzennek

Amikor a strandon sírva fakad az öt év körüli kislány, hogy ő nem akar csupán sima fürdőbugyiban lenni, hanem bikinifelsőt szeretne felvenni hozzá. Az anyukája viszont győzködi, hogy az a fölső teljesen értelmetlen, minek az, végül a kislány anyukája szúrós tekintetét állva a fürdőalsóba öltözik.
Amikor a nyolcéves kisfiú szégyenlősködik a strandon, és nem akar átöltözni a törölközőn, de mivel az öltözők messze vannak, az apa ráparancsol a fiára, hogy kapja le magáról a száraz ruhát, és gyorsan öltözzön át fürdőnadrágra, ne húzza az időt, úgysem nézi senki.
Amikor a szülők számára megszokott és kényelmes, hogy otthon meztelenül jönnek-mennek. A kamaszodó gyermek – szemmel láthatóan – zavarba jön ilyenkor, ő már évek óta nem mutatkozik meztelenül a szülei előtt.
Amikor a hétéves kislány már nem szeret úgy fürdeni, hogy a hároméves öccsét is berakják mellé a kádba, de azért néha egyszerre fürdetik még a két gyermeket, mert úgy gyorsabb.
Amikor a szülők nudista strandra viszik a 11 éves fiúkat, aki pechjére összefut a strandon egy lány osztálytársával.

Tiszteletben tartott komfortzónák

Csak néhány hétköznapi példa, amikor a szülő komfortzónája máshol van, mint a gyermeké. A példákban a gyerekekben elindult egy változás, amit a szülő nem, vagy csak alig vesz figyelembe. Lehet, hogy a hétéves kislány két éve még szeretett az öccsével fürdeni. Lehet, hogy a kamasz fiú szülei éppen a magabiztosságukat, a meztelenséggel való kiegyensúlyozott viszonyukat akarják átadni fiúknak, aki ahelyett, hogy követné a jó példát, egyre inkább bezárkózik. A strandon vonakodva átöltöző kisfiú a nyár elején még nem problémázott ilyesmin. A változás néha évek alatt, máskor egyik pillanatról a másikra megtörténhet.

Láthattuk, hogy számtalan helyzetben előfordul, hogy a szülők csak legyintenek a szégyenlősségre, és szinte ráerőltetik a gyerekre a könnyed nyitottságot, ami jóval több, mint amit a gyerek eredetileg szeretett volna. Megemlíthetnénk másfajta eseteket is, mikor például a gyermek szegi meg az illendőség szabályait: amikor nyolcévesen fürdés után ruha nélkül táncol a vendégeknek, vagy amikor az ovistársak pisilője iránt érdeklődik élénken.

Ezekből a helyzetekből kiderül, hogy a gyerekek egyfajta természetes fesztelenséggel, nyitottsággal és érdeklődéssel bírnak a saját, és mások teste iránt. Ennek az érdeklődésnek a megnyilvánulási formái, keretei, határai tanulhatóak, továbbá a gyermek viszonya saját testéhez folyamatosan változik. Pszichoszexuális fejlődése során egy addig gátlástalannak tűnő gyermek hirtelen szégyenlőssé válhat. Fontos, hogy a szülő ezeket a változásokat követni tudja, és ha azt szeretné elérni, hogy gyermeke saját testével kapcsolatosan elégedetten, magabiztosan, érdekeit képviselve tudjon megnyilvánulni, akkor mindenkor figyelembe kell vennie, és tiszteletben kell tartania a gyermek saját és mások meztelenségéhez való aktuális viszonyulását.