Ezen a napon fogadták el 1844-ben a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvénycikket, amelynek értelmében az országgyűlés hivatalos nyelve a
magyar lett.

A magyar nyelv anyanyelvünk elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak. Magyarul közöljük mondandónkat, magyarul értjük meg egymást, életünkben először magyarul szólalunk meg, magyarul kérünk, magyarul örülünk, magyarul szomorkodunk. Édesanyánk magyar nyelven tanít minket, magyarul tanulunk az iskolában. A magyar nyelv biztos tudásának birtokában sajátítjuk el az idegen nyelveket. Magyarul álmodunk, magyarul szeretünk, magyarul vágyakozunk. Kosztolányi Dezső szavaival élve életünk legnagyobb eseménye a magyar nyelven való beszéd, írás, gondolkodás.

E szavakkal nyitotta meg a magyar nyelv napja alkalmából megrendezett
megemlékezést Tóth Angéla tanárnő a Batthyány Lajos Általános Iskola
udvarán.

Szó, ami szó,
Szép a magyar szó-
Mint a harangszó.
Ha kell buzdít, ha kell nyugtat,
Mindig újul, sosem nyughat,
Édes zeneszó
Szó, ami szó,
Szép a magyar szó.

Faltysné Újvári Anna és más költők gondolatait a nyolcadikosok tolmácsolásában hallhattuk. Ezt követően a tanulóifjúságot bevonva egy közös tapsolós, ritmusos játék következett, mely végén e gyönyörű, napsütéses délelőtt vidáman szálltak a
magasba a fehér galambok, mely a békét, a nyugalmat szimbolizálták.

(Forrás: Bense Zoltán)