Dr. Rosta Szabolcsot, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat által nemrégiben Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel díjazott ré­gészt, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatóját kérdezte a bacskiskun.hu internetes hírportál munkatársa.

– Tizenegy év távlatában érhetik még meglepetések a régészt egy ásatáson?

– Ennyi év elteltével jó eset­ben már tudjuk, hogy mit várunk a lelőhelytől. Csodálatos dolgok­ra bukkantunk a korábbiakban is. Ezek közé tartozik például – a csaknem 10 ezer tárgy között – a Maas-vidéken készült Szent Pé­ter-jelenetsort ábrázoló zomán­cozott, aranyozott ereklyetartó, a szíriai üvegpohár vagy a Raj­na-vidéken készített, agancsból faragott evangélium, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem. Lényegében ezen a vidéken az el­múlt több mint tíz évben sziszte­matikusan folynak az Árpád-kori templomok kutatásai a kecskemé­ti Katona József Múzeum vezeté­sével.

A kiskunsági területek a tatár­járás kutatásának kiindulási pont­jai. Erre vonatkozó feltárások vol­tak például Szankon 2017-ben és 2021-ben, valamint Kiskunmaj­sán 2016-ban, ahol a kortárs for­rások által leírt kannibalizmus nyomait is sikerült hitelesen meg­figyelni.

Ebbe a körbe illeszkedett a 2016-os bugac-pétermonostori feltárás, amelynek során kivégzett kisgyermekek holttestét találtuk meg. Az egyik mellett egy agárszerű kutya maradvá­nyaira is rábukkantunk, amit buzogánnyal is megütöttek és karddal is megvágtak (az eb vélhetően a gyermeket védte).

Azt is valószínűsíte­ni tudtuk, hogy ezek a lele­tek összefüggésbe hozhatók 1241 vérgőzös pillanataival, amikor a mongolok min­denkit megsemmisítettek a korabeli központi városban. Ezek kiemelkedő eredmé­nyei az elmúlt évek kutatá­sainak.

– Az idei ásatás során mi­lyen új információkat kaptak a bugaci monostorról?

– Azt már ko­rábban megtudtuk, hogy a többszörös körárokrendszerekkel és erődítésekkel védték az egykori templomo­kat és falvakat, köztük a bugaci Aranymonostort is. A rövid ideig hasz­nált, 1220–1230-as évek­ben épített város főterét átvágták vele, és egy plusz védelmi vonalat hoztak lét­re. Nyilvánvaló az is, hogy eközben nyílt színi város­védő csatákra is sor került. Mintegy 900 méter hosszan ren­geteg fegyveralkatrészt találtunk. Látszik, hogy a település szélén a magyarok felvehették a harcot, így próbálták a támadókat távol tartani. Végül azonban a mo­nostor köré szűkült az ellenállás. Ezek új eredmények.

– Érte-e meglepetés a szakembe­reket a legújabb feltárások so­rán?

– Ami igazán különleges most számunkra, hogy rendkívüli mennyiségben találtunk zúzott állatcsontot a belső árkokban. A háziállatok mellett vadállatok ma­radványai is előkerültek komo­lyabb mennyiségben. Az archeo­zoológus szerint azért ölhették le a fiatal állatokat és a vadakat, mert nagyobb mennyiségű ember élel­mezéséről kellett gondoskodni. Ez arra enged következtet­ni, hogy az ostrom után a mongolok kiépíthettek itt egy főhadiszállást, ahol na­gyobb hadtest állomásozha­tott hosszabb ideig, akár egy télen át.

– Mennyiben járulnak hoz­zá szűkebb környezetünk tör ténelmének hiteles megisme­réséhez ezek a kö­vetkeztetések?

– Az elmúlt 10 év kutatásai oly mértékben megváltoztatták a tatárjá­rásról alkotott eddigi elképzeléseket, hogy újra kell értékelni az ekkor nagyhatalmi státuszban lévő Magyar Királyság szerepét, a kor társadalmi felépítéséről vagy militarizáltságáról alkotott elképzeléseinket.

A magyarok ellenállása a mongol támadás idő­szakában lényegesen na­gyobb volt, mint ahogy az jelenleg általánosan ismert. Reméljük, hogy az eredmények nyomán a törté­nelemtankönyvekben is egy új szemlélet fog megjelenni.

T. T.