Az ünnepet a Kiskunfélegyházi Ifjúsági Fúvószenekar előadása tette teljessé Kis-Fekete Vilmos vezényletével.

Magyarnak lenni: nem a szó, a név, az ősök, az élet, magyarrá csak a szív tesz és a lélek. – mondta Alföldi Géza akinek neve a nemzeti emigráció köreiben fogalomnak számított és számít mind a mai napig. E mondat jelentését mi sem tette megfoghatóbbá, mint Nemcsók Nóra és Domokos László előadása azokról a hősökről, akik nem tartoznak az 1848-49-es szabadságharc széles körben ismert személyiségei közé, úgy mint Gál Sándor, aki a székelyföldi hadosztály élén tett tanúbizonyságot hazaszeretetéről.
Kányádi Sándor: Nyergestető című versének elszavalása ékes tanúbizonysága volt a szörnyű eseményeknek, ahol maroknyi hazafi küzdött utolsó leheletéig Csíkországban.
„…Nem tud róluk a nagyvilág, hőstettükről nem beszélnek, hírük nem őrzi legenda, dicsőítő harci ének. Csak a sírjukon nőtt fenyők, fönn a tetőn, a nyeregben, s azért zöldell az az erdő egész csíkban a legszebben.”

A Nemcsók Nóra magával ragadó énekeivel gazdagított műsorban felidézték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc pesti eseményeit is.

Csányi József polgármester ünnepi beszédében így fogalmazott: Nemzedékünk örökségbe kapta a szabadságot. Valódi értéke éppen ezért felbecsülhetetlen. Ezzel a szabadsággal élni felelősség, és kötelesség, hiszen annyi drága magyar élet hullott érte. Mindannyiunk egyéni kötelessége a munkálkodás, családunk, Félegyháza közössége és hazánk boldogsága iránt. Éljünk úgy, hogy a bőség kosarából mindenkinek jusson. Legyünk méltók örökségünkre: a szabadságra.

Az ünnep végül koszorúzással zárult, ahol a városvezetők, civil szervezetek, iskolák, kulturális intézmények, egyesületek és pártok elhelyezték tiszteletük virágait a Petőfi szobor lábánál.