Éppen ezért érdemes tisztában lennünk vele, mire terjedhet ki egy esetleges levonás, és mire nem.

Értelemszerű, hogy a bruttó bért a munkáltató a megfizetendő adókkal és járulékokkal csökkenti; ezen túlmenően végrehajtható bírósági vagy hatósági határozat alapján eszközölhet levonást a bérből, ha például a munkavállalónak jogerősen megítélt tartásdíj- vagy egyéb fizetési kötelezettsége áll fenn.

De mi a helyzet a munkáltató követeléseivel?

A legyakrabban akkor merül fel ez a kérdés, amikor a munkavállaló munkakörének ellátása során kárt okoz a munkáltatónak, aki érvényesíteni kívánja azt a dolgozóval szemben. Ugyan ezt korlátozott körben megteheti, egy komoly korlátot mindenképpen figyelembe kell vennie, nevezetesen azt, hogy a követelését nem vonhatja le egyszerűen a foglalkoztatott béréből annak hozzájárulása nélkül.

A gyakorlatban ez általában úgy történik, hogy a káreseményről a munkáltatónál jegyzőkönyv vagy feljegyzés készül. Amennyiben a munkavállaló elismeri felelősségét az okozott károk vonatkozásában, nyilatkozattal hozzájárulhat, hogy a munkáltató követelését a munkabérből történő levonással egyenlítse ki. Ha azonban a munkavállaló vitatja, hogy ő okozta volna a kárt, s a levonáshoz nem járul hozzá, a munkavállaló nem járhat el így, hanem egyéb úton (fizetési felszólítással vagy hivatalos eljárásban) érvényesítheti kárait, mely esetben a bizonyítási kötelezettség a foglalkoztatót terheli.

Találkozhatunk emellett olyan kikötéssel a munkaszerződésben, melynek értelmében a munkavállaló még konkrét káresemény nélkül, előre általános jelleggel vállalja a felelősséget, s egyben hozzájárul a (még be nem következett) károk béréből történő levonásához. Hangsúlyozzuk, hogy álláspontunk szerint az ilyen kikötések a munkavállalóra nézve hátrányosak, akár érvénytelenek is lehetnek! Konkrét káresemény esetén nincs akadálya a felelősség elismerésének, azonban még meg nem történt, jövőbeli és esetleges események vonatkozásában ez súlyosan csorbítja a munkavállalói jogokat.

Szerző: dr. Heinrich Renáta