Nemcsak esztétikai probléma, és az sem valószínű, hogy elmúlik saját magától - a körömgombásodás bizony sokak életét megkeseríti, mégis vannak, akik elhanyagolják a kezelést. A kulcs az ideális gyógymód megtalálásában rejlik.

A lábujj körmének gombásodása meglehetősen gyakori betegség, különösen az idősebb korosztályt érintheti.

A körömlemez legtöbbször a szabad széle felől megvastagszik, elszíneződik (sárgásan, ritkábban zöldesen, barnásan), töredezetté válik. A köröm alatt morzsálódó, kellemetlen szagú, fehéres-sárgás massza található. Hajlamosít rá a zárt cipő és a műszálas zokni gyakori viselése, a fokozott izzadás, a cukorbetegség, a rossz alsó végtagi keringés, a körmöt ért sérülés, köröm alatti bevérzés, és bizonyos bőrbetegségek (pl. a pszoriázis) is.

Megfertőződhetünk nem fertőtlenített eszközökkel való körömápolás során, más cipőjének, zoknijának hordásával is. A hosszú ideje fennálló lábujjközti gombás fertőzés pedig megbetegítheti a körömlemezt is, a nem kezelt körömgomba pedig állandó forrás az ujjközök visszafertőzéséhez. Mivel a körömgomba tünetei könnyen összetéveszthetőek más betegségekkel vagy körömproblémákkal (pl. egyszerű megvastagodással), mindenképpen szakemberhez kell fordulni.
A körömgombásodás önmagától, kezelés nélkül nem gyógyul meg, sőt az idő előrehaladtával a fertőzés más testrészekre is átterjedhet. A betegséget nagyon sokan csupán esztétikai problémaként tekintik, azonban nem csupán terjed, hanem komoly szövődmények forrása is lehet.

Hogyan válasszunk terápiát?
Természetesen a bőrgyógyász szakorvos véleménye a döntő, aki a pontos diagnózis felállítása és a beteg anamnézisának ismerete után javasol valamilyen kezelést. A gombaellenes kezelések két nagy csoportra oszthatóak: vannak helyileg használható készítmények és szisztémás, szájon át szedhető szerek.
A megfelelő helyileg ható gyógyszer kiválasztása azért nehézkes, mert a betegség természetéből adódóan a sérült, fertőzött körömhöz nem könnyű hozzáférni. Mivel a köröm lassan nő, eltávolítása pedig sok veszélyt hordoz magában, a terápia lassú és sok türelem szükséges hozzá: a gyógyulás akár egy évig is elhúzódhat és ezalatt folyamatosan kezelni kell a körmöt. A szájon át szedhető gyógyszereknek pedig komoly mellékhatásai lehetnek, és a terápia ebben az esetben is legalább 2-3 hónapig tart, de a szisztémás kezelés után a lokális kezelést mindenképpen folytatni kell. A szájon át történő kezelést általában abban az esetben javasolják, ha a betegség több körömre is kiterjed, a körmök nagy felületét érinti, ha a páciens cukorbeteg vagy az immunrendszert érintő betegségben szenved. A leghatékonyabb megoldás természetesen a két típusú terápia kombinálása, ám erre viszonylag ritkán van szükség. A szakember segítsége azért is lényeges, mert a különböző gombatípusokra különböző hatóanyag a legmegfelelőbb.

A helyileg ható készítményeknél fontos mérlegelési szempont lehet, hogy mennyire hatol be a körömbe, mennyi ideig marad a körmön, illetve hogy milyen időközönként és meddig kell alkalmazni. A krémek, ecsetelők, lakkok gyógyítási mechanizmusa általában ugyanaz: megakadályozzák a gomba terjedését és elpusztítják a meglévő gombát, illetve lemarják a köröm felszínét. A hatásmechanizmus minden készítménynél más.

A legkényelmesebb megoldásnak az úgynevezett gyógykörömlakkok bizonyulnak: ezeket elegendő naponta egy alkalommal használni (míg a legtöbb krémet vagy ecsetelőt naponta többször kell felkenni), a színtelen folyadék nem feltűnő és száradás, illetve a lemosás után nyugodtan folytathatjuk megszokott napjainkat. A vízzel történő lemosás jelentette kényelmet egy terméknél találjuk meg.
A körömlakk a krémekkel szemben képes mélyebben behatolni a körömbe - az utóbbit gyakran csak a köröm felületére tudjuk rákenni, és nincs is annyi időt a körmön (hiszen könnyen letörlődhet), hogy eljusson a probléma gyökeréig.
Bár a gyógyszeres körömlakkok esetében is hosszú alkalmazási időre kell számítani, a legtöbb betegnél két hét után már jól látható a javulás, ez pedig javítja a terápiához való hűséget.

Szintén a körömlakkok előnye, hogy a mellékhatások nagyon ritkák, és általában csak azt a bőrfelületet érintik, ami a lakkal érintkezik (pirosodást, viszketést, gyulladást csak kevés esetben tapasztaltak). Ez a kíméletesség és a könnyű, praktikus, ám hatékony használhatóság ideális terápiát jelenthet azoknak a betegeknek, akiknek csak egy-két körme érintett.