Az ünnepélyes megnyitón tiszteletét tette Csányi József polgármester, Balla László alpolgármester és Rosta Ferenc alpolgármester.

A Holló László-díjas festőművész Fekete Zsolt immáron az ötödik kiállítását rendezte meg itt Kiskunfélegyházán. Ezúttal az 1983-ban készült rajzok mellett megtalálhatók varázslatos tájképek is, melyek a szürrealista stílust képviselik. De látható magának a művésznek az eszköztára is, mely azért olyan sajátságos és különleges, mert más nem dolgozik efféle, több rétegű technikával.

Rosta Ferenc alpolgármester a kiállítás megnyitóján a falakon függő képek közül kiemelt egy olyan alkotást, melyet nyolc éve kezdett el a művész, de még nincs befejezve. Sőt Zsolt nem is tervezi a befejezését. A lapunknak azt is elárulta, hogy ez az alkotás ott van az ágya fölött a falon, és mikor eszébe jut valami, akkor azt ráfesti. Jelenleg harmincegynéhány alaknál tart, melyek között 3-4 valóságos személy van, a többi pedig az egyes korok mesefigurái. Darth vader például testvérével d’Artagnan-nal látható, kicsit odébb Sauron-t vesszük észre, amint épp zaciba vágja a gyűrűjét, és persze Bagaméri is előtűnik, aki Hófehérkének és a hét törpének árulja a fagyiját. De ott van Don Quijote és Sancho Panza is, a klasszikus mesék figurái. Ezért is lett a kép címe: Csodák városa. A festőművész elmondta, hogy 10-15 évig még biztosan folyamatosan fogja festegetni, de kész sosem lesz. A folyamatosság ebben az esetben annyit tesz, hogy évente egyszer-kétszer fest rá egy új alakot, vagy leveszi a régit és fest a helyére másikat. Azt is megtudhattuk az alkotótól, hogy 100 alakot tervez rá.
Annyi bizonyos, hogy Zsoltnak nem csak ezt az egy képét érdemes tüzetesebben is megnézni, hiszen az összes többi egyedülálló és páratlan alkotás. Elmerengve előttük egy olyan utazáson vehetünk részt, mely megfizethetetlen és csak a saját magunk fantáziája szabhatja meg határát.

A tehetséges festőművészről Rosta Ferenc alpolgármester így nyilatkozott a tárlat megnyitóján:
- 1980-ig kell visszamennem az időben, mikor belépett a gimnázium rajzszakkörébe egy nyurga tinédzser, aki évfolyamtársával Fekete Ildikóval komolyabb pályára állították az intézmény képzőművész körét és elindultak a máig tartó kétévenkénti Biennálék, a közös Szakmaköziben megtartott kiállítás rendezések, a hosszú beszélgetések, melynek nyomán a tanár-diák viszony elindult a barátság irányába. A kötöttségeket nehezen viselő fiatalember az alkotás szabadságát mindennél többre értékelte s emiatt bizony rendesen mélyültek a ráncok édesanyja és az iskolai tanárok homlokán. A levelezőn elvégzett főiskola és a tíz évnyi rajztanárság Kunszálláson a művészi eszmélés, tanulás időszakát jelentették. Elsősorban pazar rajzkészségére figyelt fel és grafikusként képzelte jövőjét. Ámde találkozott a festészet világával, a színek varázsával, megismerkedett a szecesszióval és ez meghatározta további művészi pályáját. A Jóisten olyan talentumot adott ennek a bohém fiatalembernek, amely csak keveseknek adatott meg.

S valóban, az alpolgármester minden szava tükrözi az igazságot, ha végigjárjuk a kiállítótermet és megcsodáljuk Fekete Zsolt műveit.

A megnyitón megjelentek pedig még annyiban is szerencsésnek mondhatják magukat, hogy a Móra Ferenc Gimnázium Mozgásszínházának pianinó zenével aláfestett, különleges előadását követően valóban sikerült egy-egy kép varázslatát meglátni a fantázia szemüvegén keresztül.