1. Használjunk jó jelszavakat minden online fiókhoz

Nem lehet elégszer mondani: a jelszó az első védelmi vonal. Ha túl egyszerű jelszót használunk, netán minden fiókhoz ugyanazt, akkor elég egyet feltörni, minden adatunk, hozzáférésünk odavész.

Használjunk a fontos oldalakhoz jelszókezelőt. Ez olyan program, amely képes tárolni és kezelni a jelszavakat külön-külön minden egyes alkalmazáshoz, szolgáltatáshoz és weboldalhoz. Úgy kell elképzelni, mintha egy széfben tárolnánk az összes jelszót, s csakis nekünk lenne meg a saját kulcs hozzá.

Aki nem akar jelszókezelőt alkalmazni, kitalálhat rendkívül nehezen feltörhető, ám mégis megjegyezhető kódokat.

Ha szokatlan összetételt találunk ki, egybeírva, mint a szomszédkutyájánaknemmondommeganevét, akkor csaknem olyan biztonságban leszünk, mint a jelszógenerátorok (például ez vagy ez) által készített, megjegyezhetetlen (Uv]AGgcr3SVrmr-F* jelszavakkal.

2. A szoftverek és a modulok a legfrissebbek legyenek

Fontos, hogy a PC-re és az okostelefonra azonnal telepítsük a legfrissebb szoftverváltozatokat. Elvétve előfordul ugyan, hogy a gyártó meggondolatlanul enged ki valamilyen módosítást, de ennek kockázata hasonlíthatatlanul kisebb, mint annak, hogy a régi verziót feltörik.

A hackerek kedvenc kapuját jelentik ugyanis azok a nyilvánosságra került biztonsági hibák és rések, amelyeket az update-ket rendre elhalasztó felhasználók készülékén találnak.

3. Kétszer gondoljuk meg a személyes adatok közlését

És egyszer se adjunk át azokat. Miként a fizikai valóságban is megtagadnánk, ha egy pénztáros fizetéskor a rá nem tartozó adatokat kérné, online sem szabad kiadni magunkról ilyeneket. (Legfeljebb szándékosan téveset, ha nagyon muszáj.)

Nevünk, címünk, telefonszámunk és egyéb személyesen azonosítható információink átadása kockázatos: ezekből az identitástolvajok össze tudják állítani a „dossziénkat”, felépíthetik a személyes profilunkat, amit használhatnak.

4. Amit soha sem kér a bank

A jelszavunkat a pénzintézet, állami szervezet, sőt, egyetlen online bolt sem kéri.

Ha levélbe ágyazott linket kapunk, az könnyen átverés lehet, bármennyire is hitelesnek tűnik: a weboldalakra sohasem a levél hivatkozásaira kattintva jussunk el, hanem a böngésző címsorába írjuk be kézzel (vagy válasszuk ki a Kedvencek menüpontból) a pontos URL-t.

Ha a banki értesítő SMS-ben érkezett, vagy az online számlán olyan fizetést találunk, amelyikről nincs tudomásunk, telefonon azonnal tiltsuk le a bankkártyát.

5. Közösségi oldalon ne osszunk meg személyes adatot

Túl sokan, túl sok magáninformációt tesznek közzé a Facebookon és a többi közösségi portálon.

Sokszor elmondott tanács: e-mail-címet, lakáscímet, telefonszámot ne tegyünk közzé, s a jól sikerült utazás fotóit is csak a hazaérkezés után, mert távollétünket rosszindulatú szemek is számontarthatják.

6. Van az a titok, amit nem mindegy, milyen e-mailen küldünk el

Mikor valóban biztonságos kommunikációra van szükség, szerencsés megoldás olyan üzenetküldőt választani, amelyik végponttól végpontig terjedő titkosítást alkalmaz.

Az end-to-end titkosítás egyszerű módja az üzenetek kódolásának: segítségével köztünk és a végfelhasználó között senki sem olvashatja el ezek tartalmát.

Számos ilyen megoldás közül ajánljuk például a Signal megoldását. A nem is annyira tréfásan az FBI rémálmaként emlegetett Signal Private Messengert használja chatre és telefonálásra Edward Snowden is – jelentsen ez a név jót vagy rosszat – számítógépes szakember, volt CIA-alkalmazott.

Az Androidra, iPhone-ra, valamint PC-re és Macre elérhető program ingyenes. Titkosítja az üzeneteket, és akár csoportos csevegést is lehet folytatni általa.