Október 23-án a kora reggeli órákban a buszra szállást és a jókedvű utazást követően Kővágószőlősön bújtak bakancsba a vállalkozó kedvű természetbarátok. A kitűzött távolság kb. 10 km volt arra a napra 200 m-es szintkülönbséggel.
A Mecsek hegység déli lejtőjén vörös színű homokkőből "épült" különös formájú groteszk emberi alakokat idéző, rőt színű sziklacsoport: a Babás-szerkövek vonulata magasodik a fák koronája fölé. E különös csengésű név a sziklák bábuszerű alakjára és talán pogány elődeink áldozati helyére (szerkő = oltárkő) utal. A legenda szerint A Jakab-hegy alján, a faluban élt réges-régen két gazdag család. Ezek szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, bántalmazták. Ekkor megátkozta őket: "Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!" Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt. Egy napon mentek férjhez. Az egyik ház lakodalmas népe ezúttal megelőzte a másikat. Már jöttek vissza a jakab-hegyi barátok templomából, ahol az esküvő volt, amikor a másik még csak fölfelé tartott. Éppen ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út. Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: "inkább váljuk kővé, de ki nem térünk!" Ebben a pillanatban az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.

A Babás-szerkövek vonulatának megcsodálása után a Páloskolostor romjai, Orfű és Abaliget csalogatta a lelkes csapatot. A sok vidám gyerekkel tarkított kipirult arcú és sugárzóan mosolygó felnőtt és idősebb korosztály pontosan úgy kószált a tarka avarszőnyegen, mint egy óriási család. Talán soha nem mutatja olyan csodával határos módon magát a hegység, mint ilyenkor ősszel az ezerszínű falevelekkel és az ágak között beszűrődő langyos napfény összjátékában.

A második napra választani lehetetett egy kb. 7 km-es túra (100 m-es szintkülönbséggel) és egy 14 km-es túra (300 m-es szintkülönbséggel) között. Ki-ki ereje szerint vállalta be a sétát. Akik a hosszabb út mellett voksoltak a Dömörkapunál kezdték a túrát, majd a Hideg-völgy – Lámpás-völgy - Kantavári-forrás – Keresztkunyhó – Melegmányi-völgy – Petnyák-völgy – Ágnes vízesés – Sziklás-forrás – Kánya forrás útvonalon ballagtak végig. A rövidebb túra résztvevői a TV-torony megtekintése után a Meleg-mányi völgynél csatlakoztak a többiekhez. Egész úton a csapat mellé szegődött a ragyogó napsütés és a felhőtlen jókedv.

A harmadik napon kb. 10 km-es útvonalon 200 m-es szintkülönbséggel küzdöttek meg a belevaló félegyházi természetjárók. Az első program ezen a napon a Zengő oldalában, Zengővárkony meglátogatása volt, ahol több száz eves szelídgesztenyésben találjuk Rockenbauer Pál természetjáró sírját egy nagy nyers, vörös márványkő alatt. Rockenbauer Pál nagyon sokat jelent a Kiskun Természetjáró SE számára. Az egyesület előző vezetője Kovács Ferenc amellett, hogy túratársa, barátja volt a nagy természetjárónak. Soha nem feledkezik meg az egyesület arról, hogy koszorút vigyen a sírhalomra, ezzel is tisztelegve a Kék-túra megteremtőjének emléke előtt. Rockenbauer Pál alapító tagja volt a Magyar Televízió Natura szerkesztőségének, amely az első közszolgálati természetfilmezéssel foglalkozó műhely volt hazánkban. „A napsugár nyomában” című alkotása – amely 13 részen keresztül vezeti körbe a nézőket Földünkön – több nemzetközi természetfilmes alkotó elismerését vívta ki.
A megemlékezést követően kezdte a nap keményebb erőpróbáját a több mint 60 főből álló csapat. A Óbánya – Óbányai-völgy – Kisújbánya – Cigány-hegy– Óbánya útvonalon baktattak végig a nap folyamán. Az Óbányai völgyben a Ferde-vízesés varázsolta el látványával a túrázó csapatot, melynek ferdeségét a kréta kori vulkánosság során fellépő erők hozták létre. Ezen a helyen a kibillent pados mészkőrétegeken ferdén, félig folyva, félig vízesésszerűen átbukva rohan keresztül a kis patak vize.
Kisújbányától délkeletre, a „tűzkerék-gurító” hegyoldal fölött 2009-ben épült kilátótorony, a Cigány-hegyi kilátóról nyílik szép a rálátás a községre és a környező hegyekre. A friss levegőtől és az egész napos túrától elfáradt csapat kellemesen zsibogó lábakkal lépett fel Óbányán a buszra, ahonnan már hazafelé vették útjukat. Szekszárdon egy cukrászdai kitérővel jutalmazták meg magukat, majd onnan már egyenesen Kiskunfélegyházára gurultak. A három nap alatt rengeteg élménnyel gazdagodva, a harapnivalóan üde levegőtől felfrissülve huppanhattak vissza a túra résztvevői a hétköznapokba. Ezekből a látnivalókból és a túra közben átélt eseményekből még sokáig meríthetnek erőt a mindennapokhoz.