Sokan úgy gondolják, hogy az igazi gombaszezon ősszel van, ám ez nem igaz. Januártól decemberig találkozhatunk gombákkal, csak a fajgazdagság nem egyforma minden évszakban. Mint ahogy a növények is minden évszakban előfordulhatnak, így a gombák, mint lebontó szervezetek is. Tavasszal tapasztalható az első csúcspont a gombák megjelenésében, és már ekkor bőségesen elláthatjuk magunkat egész évre. Természetesen azért a késő nyár, és az ősz a főszezon; a faj és egyedszámot a bőség jellemzi. Késő ősszel is gazdag még a kínálat.
A manapság olyan sokat hallott klímaváltozás nagyban befolyásolja a gombák életét is. Egyre ritkábbak a kemény telek, és az enyhe idő kedvez a téli gombafajoknak. Kitolódik a nyár, enyhe az ősz, átmenetek az évszakok között pedig szinte alig vannak. Ez nem csak hasznos a gombaszedés szempontjából, hanem ugyanolyan káros a fajok fennmaradása szempontjából.
A hosszú, hóban gazdag tél vagy a nagyon száraz nyár után más időben találunk gombákat, mint az enyhe tél, vagy esős nyár után. A nedvesség és a hőmérséklet alakulása az a tényező, amely a gombák megjelenését időben és mennyiségben is egyaránt befolyásolja. Az átlagosnál csapadékosabb évek gazdagabbak gombákban. Így előfordulhatnak több hetes csúszások, és korai megjelenések is.

Tél
A többéves tapló- és réteggombák termőteste egész éven át látható a fákon. A likacsosgomba, némely dücskőgomba és a hasadtlemezű gomba lombos fák maradványain figyelhető meg az enyhe téli időszakban, de étkezésre nem használhatóak. Akik a hideg téli évszakban is bejárják a területeket, találhatnak gomba maradványokat és feljegyezhetik a lelőhelyeket a jövő évre. Láthatnak például pöfetegeket, szenes galambgomba maradványokat is. Ám ehető gombára is akadhatunk ilyenkor. Két kitűnő ehető gomba is kicsábíthat a szabadba- késői laskagomba és a téli fülőke. Termőtestjei késő ősztől tavaszig jelennek meg, ha enyhe az időjárás. A késői laskagomba a lombos erdőkben mindenhol megtalálható. A téli fülőke a puha lombos fákat kedveli (nyár, fűz), de akácon, tölgyön és bükkön is nő.

Tavasz
A március és május közötti időszakra tehető az első gombászati csúcspontot. Széles elterjedésű, elsősorban homokos fenyőerdőkben, a redős papsapkagomba. Korábban a piacokon, főleg a tőlünk északabbra lévő országokban árulták, ma azonban már tudjuk. hogy az előírásos kezelés esetén is halálosan mérgező lehet. Éppilyen mérgezőek lehetnek a tavaszi papsapkagombák (homoki, vörösbarna). A pereszkék, gévagomba, döggomba, és persze a csiperke is megtalálható ezekben az időszakokban. A tavasszal megjelenő gombák között megkülönböztetünk olyan fajokat, amelyek kizárólag csak ebben az évszakban fordulnak elő, és olyanokat is, amelyek egészen az ősz végéig teremnek.

Nyár
Megfelelő nedvesség és meleg mellett már május végén jelentkezik a tinóruk és galambgombák első hulláma. Száraz nyarakon viszont gyakran hasztalan a gombavadászat. A nyári hónapok többnyire nagyon melegek és csapadékban szegények. Az erdők talaja kiszárad, és a fákon növő gombáktól eltekintve alig lehet valamit találni. Ha viszont esős a nyár, akkor a különböző gombafajok száma a meleg évszakban is nagyon nagy. Mindegyik, a kedvező nyári körülmények között megjelenő faj ősszel is előfordul.

Ősz
A gombaszezon ekkor éri el teljes csúcspontját! A fokozódó harmatképződés gondoskodik az egyenletes talajnedvességről, és ez lehetővé teszi, hogy a gombák valóban "gombamód" szaporodjanak. Egyik évszak sem múlja felül ezt a fajgazdagságot és egyedszámot. Ezekben a hetekben, különösen a hegyvidéken, a gombász nem keresi a gombákat, hanem gyűjti. Nem ritka, ha egy-egy kirándulás alkalmával akár 100 fajt is láthatunk. A piaci gombaszakértők ilyenkor keményen dolgoznak.