Réges-régen volt egy Márton nevű ember, aki már fiatal korában is nagylelkűségéről volt híres. Segítette a szegényeket, elesetteket, az emberek pedig hálábólpüspökké akarták avatni.Főhősünk erre kevésbé vágyott, ezért a kinevezés elől egy libaólba bújt, ahol viszont az állatok gágogásukkal lebuktatták, így Márton mégis csak püspök lett, később pedig az egyház szentté avatta.

A Batthyány Lajos Általános Iskola németes csoportja Márton napi délutánt tartott az iskolában. Borbélyné Csábi Beáta tanárnő vezetésével ismerkedtek a gyerekek e híres nap hagyományaival.

Szent Márton napja jelentette a paraszti, mezőgazdasági év végét. Kezdetét vette a téli pihenő időszaka. A cselédek megkapták bérüket és hozzá egy libát. Országszerte lakomákat rendeztek. A hihedelem szerint Márton napján ludat illik enni, mert aki ezt nem teszi, az egész évben éhezni fog. A szárnyas húsából szokás volt a papnak is adni, mégpedig az állat kövérebb, hátsó részéből. Innen ered a püspökfalat elnevezés.

A német nyelvterületeken fáklyás felvonulásokat szerveznek és Márton-tüzeket gyújtanak.

Ha püspökfalat nem is, de libazsíros kenyér jutott a gyerekeknek.

Fotó: batthyánysuli.hu