Így például a Zala megyei Becsehely térsége is, ahol a négyhektárnyi üzemi ültetvényben álló mintegy háromezer tő termése hamarosan már a hazai piaci kínálatot gazdagítja. Egyúttal bátorítást is ad ahhoz, hogy a kivi termesztése házi kerti körülmények között is eredményes lehet.

Általánosságban igaz, hogy ahol a szőlő megterem, ott a kivi is megél. Az egészséges, jól beérett töveik jó esetben a mínusz 20 fokot is elviselik.

Az viszont tény, hogy a növény érzékeny a késő téli, kora tavaszi fagyokra, mivel a nedvkeringése korán beindul.

Talajigénye nem valami extra, a mélyrétegű, tápdús földben fejlődik a legszebben, a sok meszet azonban rosszul tűri, olyan földben ne próbálkozzunk vele. Kifejezetten vízigényes, eredményesen csak öntözve termeszthető.

A kivi kúszónövény, olykor 15 méteres hajtásokkal, házi kertben erős támrendszer mellett, lugas formában tanácsos termeszteni (mint a szőlőt).

A sorban a töveket 2 méterre ültessük egymástól. Egy-egy növényből két méter magas törzset („tőkét”) neveljünk, ebből a magasságból indítsuk a vázkarokat, amelyeken a gyakran két méter hosszú vesszők fejlődnek.

A kivi váltivarú, kétlaki növény, tehát legalább két, különböző nemű tőből kell létesítenünk az ültetvényt.

Egy-egy hím példány 5-8 nőivarú egyedet képes beporozni. Mivel a virágok a második éves vesszők végén képződnek, ezeket metszetlenül kell hagyni. (A már letermetteket kell majd tőből eltávolítani.) Konténeres szaporítóanyaga beszerezhető. Legnépszerűbb termőfajtája a Hayward, amihez a Tamuri porzófajtát válasszuk. Nagy termesztési előnye, hogy utóérő, sokáig eltartható (sokáig piacra vihető), károsítója, nincs, növényvédelmet nem igényel.