Advent második vasárnapjának színe a lila. A második gyertya a remény szimbóluma, mely arra emlékeztet minket, hogy az Angyal hírül adta Máriának majd Józsefnek is az örömhírt, hogy ők nevelhetik fel Isten Fiát: Jézust – mondta Keresztes Tünde kulturális referens a gyertyagyújtási ünnepség nyitányaként.

A köszöntő szavakat követően Rónaszéki Gábor a Sarlós Boldogasszony Templom plébánosa osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Egy példaértékű történet előadásával emelte ki a karácsonyra való várakozás lényegét.

A történetben négyen várakoztak a vasútállomáson egy érkező vendégre. Az első egy kívánságlistával a kezében állt, melyre szíve vágyait jegyezte fel. A papíron ez állt: pénz, hírnév, hatalom, egészség és hasonló dolgok. Csupa olyan dolog, amit biztosan el tud intézni egy a nagy ember. Ha már jön ez a vendég, legalább valami hasznunk legyen belőle – gondolta. A második szintén listát szorongatott. Ő nem kérni akart, hanem dicsekedni. Hadd lássa ez a vendég, hogy kivel is áll szemben! Diplomák, kitüntetések, elismerések, tudományos fokozatok sorakoztak a papírjára felírva. A harmadikat valójában nem a vendég, hanem a szerelvény érdekelte. Állítólag gyönyörű, csak úgy siklik a sínen, a hangja olyan lágy, hogy öröm hallgatni. A negyedik üres kézzel állt, nem akart kérni semmit, nem akarta önmagát mutogatni, a szerelvény sem izgatta. Ő a vendégre volt kíváncsi. Szélesre tárt karral állt ott.

Aztán a szerelvény begördült, a vendég megérkezett. Az első, aki a kérések listáját szorongatta, csalódott. Nem azt kapta, nem úgy kapta, ahogyan azt ő akarta, ahogyan számított rá. A második, a dicsekvő önmagával volt elfoglalva. Meg se hallotta a vendég szavát, még köszönni is elfelejtett neki. Csak magáról beszélt, a saját fontosságáról. A harmadik tátott szájjal állt, csodálta a befutó szerelvényt, mely valóban gyönyörű volt, a vendéget pedig észre sem vette. A negyedik szélesre tárt karja összecsukódott, átölelte a vendéget és érezte, hogy a szeretet boldogsága járja át. Tudta, hogy most már lesz ereje a hétköznapok küzdelmeihez, bizalma a jövőhöz, öröme a jelenhez.

- Advent van. Várjuk a vendéget, a Messiást, Jézust. De vajon kihez hasonlítunk? Az elsőhöz, aki összeírta a kéréseit és aztán csalódott, mert nem azt kapta, amit várt? Vagy a másodikhoz, akit nem a vendég érdekelt, hanem önmagát akarta a vendégnek mutogatni. Netán a harmadikhoz, aki csupán a körülményeket csodálat és épp a lényeget felejtette el. Ugye egyikükhöz sem szeretnénk hasonlítani, hanem inkább a negyedikhez, aki üres kézzel, de tárt karokkal és nyitott szívvel várta és magához ölelte a vendéget. A karácsonyi szerelvény hamarosan befut. Jó lenne, ha mi is meglátnánk a lényeget, ha valóban Őt várnánk, Ő lenne a fontos és akkor megérezhetjük mi is az igazi szeretet erejét és örömét – zárta gondolatait Rónaszéki Gábor.

Az ünnepséget a Darvas iskola diákjai tették emlékezetessé kedves karácsonyi műsorukkal.

(Képek: Fantoly Márton - Félegyházi Közlöny)