"Nekünk, akik itt dolgozunk, nemcsak munkahely, hanem második otthonunk. Az a közeg, amiben életünk egyharmadát töltjük. 130 ember sokszínű, egymásra utalt csoportja. Ismerjük és tiszteljük a másikat. Toleráljuk egymás hibáit és a közös ügy vitorlájába fogjuk egymás erényeit. Így alkotunk egy közösséget. Azt a csapatot, amely felel ennek a városnak, közös otthonunknak a működtetéséért.

Ez a közösség óriási veszteséget szenvedett most, hogy elhunyt Barczikay Gábor, az egyik legkedvesebb kollégánk. A tegnap érkezett hír letaglózott bennünket. Aki ismerte, tudja, hogy milyen lelkiismeretes, becsületes, őszinte ember volt. Igazi jószándékú ember, a szó legnemesebb értelmében. Ő intézte a város fáinak, zöldjeinek sorsát. Soha nem mondott nemet semmilyen feladatra, számíthattunk rá minden felmerült probléma megoldásánál. Magánemberként szerette a humort, a hétköznapokat gyakran felpezsdítette vicceivel. Mindig vidám volt, a legnehezebb helyzetekben is tudott nevetni. Őszinte hódolattal élt hobbijának, az íjászatnak és a fotózásnak, közösségi programjainkon mindig lelkes ízelítőt adott nekünk ezekből.

Kollégánk halála fájó űrként telepedik rá a polgármesteri hivatalra. Tisztában vagyunk vele, hogy az egész világban, és Magyarországon is őrületes sebességgel terjed a koronavírus-járvány, és ez alól mi sem tudjuk kihúzni magunkat. Ilyen, és ehhez hasonló tragédiák történnek most az egész országban, hivatalokban, szociális otthonokban, kórházakban… Hiába minden elővigyázatosság, óvatosság, sokszor ezt nem lehet kivédeni. Bár a járvány kéretlenül beszüremkedik mindannyiunk életébe és gyógyíthatatlan sebeket ejt, mégis menni kell tovább. El kell látnia a feladatát az orvosnak, hivatalnoknak, rendőrnek, óvónőnek…

Annak tudatában is, hogy megfertőződhetünk. De most megállunk egy percre és kollégánkat gyászoljuk.

Fájó szívvel és őszinte tisztelettel búcsúzunk tőled Gábor. Nyugodj békében!"

dr. Faragó Zsolt
jegyző