A megszokott dolgaink egy csapásra eltűntek, megváltoztak, átalakultak. A vírushelyzet idén nem teszi lehetővé a közkedvelt, hagyományos adventi gyertyagyújtásokat a városháza előtt, ezeket a nyilvánosság kizárása mellett végzik. Elmaradnak az áldások, amelyek minden egyes fellobbanó gyertyalángot kísértek éveken át. Rónaszéki Gábor plébános és Hajagos Gyula atya írásban juttatták el adventi gondolataikat az olvasókhoz.

Ajándékká válni

Van úgy, hogy a hullámok összecsapnak a fejünk felett és elveszítjük a reményt. A rossz hírek naponta elárasztják a címlapokat, a weboldalakat és a televíziót. A médiák fojtogatnak bennünket azt sugallva, hogy a gonosz teljes mértékben győzedelmeskedik mai világunkban. Naponta szembetalálhatjuk magunkat rosszindulattal, erőszakkal, visszaélésekkel, hazugságokkal, betegségekkel és félelmekkel, látszólag mindent elborít a szenny. De nem így van. Ez a valóságnak csak az egyik oldala. Mert a másik oldalon ott vannak a gyermekeikért minden áldozatot vállaló szerető szülők és nagyszülők; ott vannak a betegekért heroikus küzdelmet folytató orvosok és ápolók; ott vannak a szebb jövőért az egészségüket is kockáztató pedagógusok; és hosszú sorban sorolhatnánk mindazokat, akik másokért dolgoznak, másokért élnek. Mennyi szeretet, mennyi jóság, mennyi önzetlenség, mennyi áldozatosság, mennyi figyelem és jószándék vesz körül bennünket naponta! Mindez ellensúlyozza a rosszat, és ösztönzést ad, hogy túllépjünk rajta, és reménnyel teljünk el.

Amikor karácsonyra készülünk, éppen ez a remény fakad fel bennünk. Isten szeretete nemcsak megteremtette a világot, hanem egyszülött fia által azt is megmutatta, hogy a boldogságra hívott meg bennünket. A boldogság azonban nem pottyan az ölünkbe, hanem meg kell dolgoznunk érte. A boldogság nem a gondtalan és szenvedésmentes élet termése, hanem az önfeláldozó szeretet gyümölcse.

Isten fia belépett ebbe a világba, hogy része legyen az életünknek; hogy példát és erőt adjon. Ő meg akarja nyitni a szemünket, az értelmünket és a szívünket, hogy egymás felé fordulva, egymással és egymásért éljünk. Jelenléte a világban újra és újra ráirányítja a figyelmünket, hogy az igazi boldogság valóban csak az önfeláldozó szeretet gyümölcse lehet. Ne kíméljük hát magunkat! Akarjunk ajándékká válni mi magunk! Áldott készülődést, és ebből fakadó boldog karácsonyt mindenkinek!

Rónaszéki Gábor plébános

A szív és a lélek szabadsága

Évszázadok óta az emberiség történelmének része a karácsony megünneplése. Az ünnep az a nap, amire készülünk. A készületet az határozza meg, hogy mit ünneplünk. Először is azt kell végiggondolni mindenkinek, hogy számára a karácsony minek az ünnepe. Akik úgy gondolják, hogy a karácsony a családi találkozás ünnepe, azok megszervezik a családon belül, hogy ki mikor ér rá, megbeszélnek egy mindenki számára alkalmas időpontot és összejönnek. Akik számára a karácsony az ajándékozás ünnepe azok napokig tartó tépelődéssel megpróbálják kitalálni, kinek mit adjanak ajándékba, ezután pedig következik a számolgatás, hogy mire is van lehetőség, majd a keresgélés az üzletek polcain, hogy a kigondolt ajándék hol is van, végül a majdnem végtelen sorba való beállás a pénztárak előtt.

Ezekből mindből lehet egy-egy kicsi, de a karácsony Jézus születésének az ünnepe. Azt a születésnapot szoktuk megünnepelni, ami fontos számunkra. Még mindig úgy látszik, hogy fontos az emberiség számára Jézus, mert megünnepli a karácsonyt. Az ünnepi készület része a várakozás. Az adventi várokozás hetei sok mindenre lehetőséget adnak. Egyik nagy lehetőség a várakozás ideje alatt, tisztázni önmagunkban, hogy mi is az igazán fontos. A mostani világhelyzet még erősebben késztet, hogy fontossági sorrendet állítsunk fel. Láthatjuk akár a közvetlen környezetünkben, hogy akár egyik napról a másikra elveszíti jelentőségét, fontosságát, amiről azt gondoltuk, hogy élni sem tudnánk nélküle. Olyanok kerülnek előtérbe, amire addig nem is gondoltunk.

A várakozás másik nagy lehetősége a szív és a lélek mélyén felkészülni Jézus születésének ünneplésére, egy kicsit közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Valamennyit mindannyian tudunk róla, talán még a régi hittanórák, olvasmányok, filmek emléke ott van bennünk, De ezeket az élményeket, ismereteket fel kell eleveníteni, mert csak biztos tudás birtokában fogjuk majd várni a karácsonyt. Jézus Krisztus nem egy homályba vesző valaki, hanem az Istentől küldött válasz az emberiség számára. Őáltala ismerheti meg a világ az igazságot. Aki ismeri az igazságot, annak nem kell félelemben élni. Jézus azért jött el a világba, hogy az emberiség számára elhozza a szív és a lélek szabadságát. Ha így tudjuk ünnepelni a karácsonyt, akkor a külső körülmények talán nem is olyan fontosak, mert igazán ünnepelni az tud, akinek a szívében van ünnep.

Hajagos Gyula atya

(Forrás: Félegyházi Közlöny)