Kicsit javult a magyarok élettel való elégedettsége, de továbbra is az Európai Unió sereghajtói között vagyunk.

A legfrissebb adatok szerint kevésnek érezzük a szabadidőt, gondok vannak a munkahellyel, és az anyagi helyzetet is rosszabbnak érezzük, mint az uniós átlag.

Tavaly elégedettebbek voltak a magyarok az életükkel, mint egy évvel korábban – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tanulmányából. A megkérdezettek egy tizenegyes skálán (0-tól 10-ig) átlagosan 6,4 pontra értékelték az életükkel való elégedettségüket, ami kedvezőbb, mint a 2013-as 6,1 pont.

A fiatalok sokkal jobbnak látják a helyzetüket, mint az idősek, ám az elégedettség leginkább a végzettségtől és az anyagi helyzettől függ.
Az alapfokú és az érettségit nem megszerzett középfokú végzettségűek átlagosan 6 pontra értékelik az elégedettségüket, az anyagi helyzetüket azonban csak 5 pontra. Az érettségizettek sokkal boldogabbak: átlagpontszámuk 6,7, a felsőfokú végzettségűeké pedig 7,6 lett. Ők az anyagi helyzetüket is sokkal jobbra értékelik. Attól is függ az elégedettség, hogy ki hol lakik: a Nyugat-Dunántúlon és a Közép-Dunántúlon élő emberek jobbnak látták a helyzetüket, míg az Észak-Magyarországon lakók pesszimistábbak.

Az Európai Unió tagországaihoz képest még most is nagyon borús a kép. A legújabb összehasonlítható adatok ugyan még egy évvel korábbi állapotot tükröznek, de jól látszik, hogy a magyarok az egyik legelégedetlenebbek az életükkel az EU-ban: 2013-ban csak a Bulgáriában élő emberek átlagpontszáma volt alacsonyabb a magyarokénál. Ciprus, Görögország és Portugália lakói pedig ugyanúgy látták a helyzetüket, mint a magyarok. Az élettel való elégedettség részben összefügg a gazdaság teljesítményével, hiszen a nyugat-európai országokban sokkal boldogabbak az emberek. Igaz, Lengyelországban és Romániában a 7,1-es uniós átlag közelében van az elégedettség.

Mégsem annyira meglepő a magyarok értékelése, hiszen a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-ben és fogyasztásban az unióban csak három ország marad el hazánktól (Horvátország, Románia és Bulgária); Romániában azonban mégis sokkal elégedettebbek az emberek. Magyarországon az alsó jövedelmi ötödnek – a legszegényebb 20 százaléknak – olyan alacsony az elégedettségi szintje, hogy az EU-ban csak Szerbia szegényei érzik rosszabbnak az életüket.

A magyar társadalom kettészakadását jól mutatja, hogy az Eurostat tanulmánya szerint az EU-ban Bulgáriában, Magyarországon és Horvátországban a legnagyobb a szakadék a gazdagok és a szegények között az élettel való elégedettség tekintetében.

A szubjektív jólét fontos eleme a munkához kapcsolódik. Magyarországon pedig az embereknek egyre kevésbé felel meg a munkájuk, hiszen a 2013-as 7,1 pontról meredeken, 6 pontra csökkent a munkával való elégedettség egy év alatt. A felsőfokú végzettségűek kétszer olyan elégedettek, mint az alapfokú képesítést szerzők. Ezzel párhuzamosan az átlagpontszám kissé javult a háztartás anyagi helyzetével, a lakhatással és a lakókörnyezet minőségével kapcsolatban. Az embereknek azonban még mindig kevés idejük van szabadidős tevékenységre. A hivatal kiemeli: minél sűrűbben lakott területen élt valaki, annál elégedettebb volt szabadidejének mennyiségével.

Mindennek ellenére a magyar felnőtt lakosság közel 50 százaléka általában (többnyire vagy mindig) boldognak érezte magát, ami a középmezőny közelében volt. Hazánkban 17 százalék volt azoknak az aránya, akik önbevallásuk szerint ritkán vagy soha sem érezték boldognak magukat. A legszegényebbek körében lényegesen kisebb, míg a legmagasabb jövedelműek között nagyobb volt azoknak az aránya, akik általában boldognak érzik magukat.

Bizalmatlan a lakosság

Az összes szubjektív „jólléti” tényező közül a legalacsonyabb átlagot 2014-ben (5,2) és a megelőző évben (5,3) is a bizalmi szint mutatta – írta a KSH tanulmánya. Az emberekkel való pozitív együttműködés, az emberekbe vetett bizalom a társadalmi tőkével, a társadalmi integrációval, valamint a „jólléttel” is szoros kapcsolatban áll, ám ebben nem állunk túl jól. A 35 évnél fiatalabbak kivételével minden korosztályban romlott a bizalmi szint. Míg a fiatalok nagyobb mértékben bíztak másokban, addig a középkorúak voltak a legbizalmatlanabbak. Az iskolai végzettség növekedésével nőtt a más emberek iránti bizalom szintje.