1921. október 13.-án írta alá gróf Bethlen István magyar miniszterelnök, gróf Bánffy Miklós külügyminiszter és Schober osztrák kancellár Velencében azt az egyezményt, amely a trianoni rendelkezések ellenére Sopronban és környékén 8 faluban népszavazást engedélyezett. A szavazás tétje igen nagy volt, nevezetesen hogy melyik országhoz tartozzanak a települések. Bár a történészek egy része- meggyőződésüktől függően a kiváltó okok súlyát máshogy határozza meg, de egy tényt senki sem vitat.
A Nyugat-Magyarországi felkelésnek szerepe volt abban, hogy olasz közvetítéssel,- Toretta márki külügyminiszter vezetésével, Ausztria és Magyarország tárgyalóasztalhoz ült.
Az esemény azért volt nagy jelentőségű, mert a többi elcsatolt terület esetében a tiltakozás, felmérések és petíciók serege semmi eredményt nem hozott.
Csak a fegyveres ellenállás vezetett oda (korábban Kercaszomor és Balassagyarmat esetében), hogy az Antant engedményekre kényszerült! Az Őrvidéken harcoló felkelők- háborús veteránok, egyetemi, gimnáziumi hallgatók, magyarok, horvátok, bosnyákok fogtak fegyvert a hívó szóra, hogy ha kell, újra kockáztassák életüket a Hazáért, honfitársaikért.
A felkelők becsült létszáma 3000- 3500 fő lehetett. Hivatalos nyilvántartás nem készült, még a Hadtörténeti Múzeumban sem lelhető fel ilyen dokumentum.
A megemlékezés a Lajtabásági emlékműnél kezdődött, ahol Nagy Árpád lelkész idézte fel a múltat, méltatva a felkelők hősies küzdelmét. A koszorúk elhelyezése után a Himnuszt énekelték el a jelenlévők.
Az emlékműnél a magyar zászló és az Izsák és Környéke Erdélyi magyarok egyesületének zászlóját lengette a szél, a díszőrséget - korabeli ruhában és felszereléssel- kiskunfélegyházi hagyományőrzők; vitéz Varga Zoltán és Szűts Tamás adták.
Két előadás hangzott el, melyek közül az első érdekességét a feldolgozott témán – a felkelés-, kívül személyes vonatkozás adta. Dr. Ferenczi Tibor ugyanis Bachó István felkelő százados, az „őrült festőművész” unokájaként sok, mások által nem ismert tényről beszél. Előadásában több tévhitet is eloszlatott, és végül olyan tárgyalásról is beszámolt, ahol Horthy, Bethlen, Prónay, Héjjas és Bachó István voltak jelen. A bemutatott képek és a sok, eddig ismeretlen tény végig lekötötték a hallgatóság figyelmét. További kérdések is elhangzottak, melyekre mindenki választ kapott.
A másik előadás, melyet Dr. Miklós Péter tartott, az 1918 és 1921 közötti forradalomról és ellenforradalomról beszélt korrekt, és helyi kutatásokon is nyugvó tények ismertetésével.
Az előadások utáni beszélgetések alatt több családi vonatkozás is napvilágra került.

Szűts Tamás