„Az Úr 1371. évének 7. hónapjának 11. napján öt vidéki család döntött úgy, hogy nyakába veszik az országot és megüljék I. (Nagy) Lajos királyunk lányának, Máriának lakodalmát. A családok dél körül érkeztek Diósgyőr vármegyébe ahol szálláshelyeiket felverték. Majd kiadós lakomán vettünk részt a királyi udvarral. A vacsorát követően pedig alkalmunk akadt arra, hogy jobban megismerkedjünk a többi család történetével és szokásaival. Majd leszállt az éj és nyugovóra tértünk.”

Így kezdődtek a kiskunfélegyházi és a csongrádi cserkészek kalandjai Cserépváralján. A közel 50 fős tábor első napjaiban az eső nehezített körülményeket adott, de el nem tántorította el őket a szálláshelyek elkészítésétől és a tábor felépítésétől. Több lehetőség is adódott a Bükkalja részleges megismerésére: megkeresték Kács mellett a remetét, és Ódor-várnál megtalálták az ostrommester által megszöktetett királylányt.
“Kora reggel egy hatalmas szörnyűségre ébredtünk. A király lányát, Hedviget elrabolta a bátor, merész, jóképű és hihetetlenül szexi lovag. Majd utána gyors reggeli és a királyi nyomkövető Róbert és a családfők elindultak a királylány után. Mentünk, mentünk, mentünk, megálltunk majd megint mentünk, aztán ráakadtunk a szerelmespárra. Majd hazahurcoltuk őket a király örömére, aki fenséges lakomával vendégelt meg bennünket.”
A keddi kereskedőjáték nagyon izgalmasra sikerült, az árucikkek eladásával hatalmas profithoz lehetett jutni, melytől a rablók próbálták megfosztani a játékosokat, néha elég hatékonyan, de a harc-nemet a megtámadott választotta ki: nyakkendő-harc vagy kő-papír-olló. A „kereskedők” egy zsoldos felfogadásával biztonságban érezhették magukat. A végén persze volt, aki szépen meggazdagodott, de akadtak a rablók áldozatává vált nincstelenek is.

Következzen végül az utolsó két nap krónikája.

2014. július 18.

“Kedves Krónikám!
Ma is sikeres napot zárt a vár népe. Reggeli után elkezdődött a lovagi torna. A pálya az alakuló téren volt. A torna 3 fő részből és 2 korcsoportból állt. Az első részben távolugrás, gerelyhajítás és rönkhajítás, a második részben nyakkendőharc és a harmadik részben vívás kapott helyet. A kisebb korcsoportban Sebes Csabi alias Mihályfi Csaba, a nagyobb korcsoportban az ostromista Brella Gábor nyert. Így megmenekült a fizetett úttól a „napsütötte” Szibériába és megmentette kedvesét, Hedviget (Jankovszki Sára) a kármeliták (önkényeztető) életmódjától. És ezzel még nincs vége. Délután volt egy kis szabadfoglalkozás, éneklés és méta. 5 óra tájban az ifjú lovagjelölteket lovaggá ütötték és következett a nap fénypontja az esküvő, Luxemburgi Zsigmond és Anjou Mária esküvője (Száraz András és Ági). Az esküvőt követően felséges lakoma következett. A napot egy jó kis tábortűzzel és az újoncok fogadalomtételével zártuk.”

2014. július 19.

“Kedves Naplóm!

Már egy napja csak arra várok, hogy kezembe vehesselek és elmeséljem neked azt a bizonyos utolsó napot. Nyár volt. Harmatcseppek játszadoztak a fűben, harang kondult valahonnan egészen közelről, s a nap csak résnyire nyitotta ki szemeit. Az előző napi avatás még mindenkiben friss nyomokat hagyott: hogyan lépett Szabi, Máté, Roli és Alex immáron érvényesen is a cserkészettel telített ösvényünkre. Kezdetben minden a program szerint ment, még az idő is előírásosan viselte magát. Reggeli torna, sátorszemle, zászlófelvonás, reggeli összhangzatos akkordja várt bennünket. De tudod, az életben van úgy, hogy egy-egy szó megváltoztathatja az adott pillanatot, percet, órát, napokat és éveket. S mi volt az a betű összefonódásából álló mélyhangrendű szó, amitől mindenkinek mosolyra görbült a szája? 2-őt találhatsz: strand. Igen, ez mindenkiben mély nyomot fog hagyni: A csúszdák, ahol hosszú órákat vártunk mire egy lépcsőfokkal fentebb kerültünk. A jégkrém, palacsinta, hamburger, sör és egyéb nyalánkságok sora csalogatott bennünket. De mire hazaérkeztünk a bableves, lángos páros alakítását semmi más nem múlhatta felül. S végül az utolsó este fénypontja következett: a tábortűz, amelyet Zsigmond királyunk vezetett. A tábortűzi produkciók teljes mértékben kifejezték táborunk hangulatát. S most itt ülök 2014. 07. 20-án hajnali 5.18-kor a tábortűz mellett tollat kezembe tartva s nem jön az álom az enyhet adó, mert folyamatosan töprengek valamin. Vajon lesz-e még nap, amikor közösen, jókor, jó helyen, cserkésznyakkendővel nyakunkban elénekelhetjük a Póni dalt. Remélem lesz. Koránra jár az idő, lehajtom fejemet a hálózsák ölébe s búcsút veszek tőled 10 nap után. Legyél jó, kedves és szobatiszta! Remélem, még találkozunk! Pusssssszzzz!”

Juhász Miklós