Magyarország 22 borvidékkel büszkélkedhet, ami ékes bizonyítéka boraink változatosságának. Minden borvidéknek van specialitása. Hogy milyen lesz egy bor, az sok minden tényező befolyásolja: függ a talajtól, amiben a szőlő terem, a napsütéses órák számától, a csapadék mennyiségétől. Az sem mindegy, hogy melyik vidéken milyen szőlőfajták kerülnek a földbe. Vannak világfajták, például a Chardonnay, amelyek a Föld bármely szegletében képesek megteremni és vannak olyan fajták, amelyek csak egyes régiókra jellemzők. A hazai borászat fellendülése ezek újjászületésének köszönhető.

Híres magyar szőlőfajták:
1. Ezerjó: Hagyományos, őshonos magyar fajta, hungarikumm a 20. század első felében egyik fő szőlőfajtánk volt. Főleg az Alföldön és a dunántúli Móri borvidéken terem. A Móri Ezerjó zamatos, magas alkohol- és savtartalmú, kellemes hatású száraz fehérbor.
2. Hárslevelű: Régi magyar fajta, a Tokaji és a Villányi borvidéken a legelterjedtebb. Sűrű, testes, fűszer- és virágillatú száraz fehérbor készül belőle.
3. Kéknyelű: Őshonos magyar fajta, de csak a Badacsonyi borvidéken termesztik. Fanyar, száraz fehérbor készül belőle.
4. Kadarka: Igazi hungarikum, őshonos fajta. Vörösborkultúránk több évszázadig épült rá, aztán majdnem eltűnt, csak a szekszárdi borászok lelkesedése nyomán kelt új életre. Fűszeressége, magas savtartalma remekül illik a hagyományos magyar ételekhez.
5. Kékfrankos: Viszonylag új kékszőlőfajta, de nagyon népszerűvé vált, és több borvidéken termesztik. A hűvös időt is jól bírja, ezért nálunk a Soproni borvidék az egyik fő termőhelye.