- A győztes nagyhatalmak Magyarországgal 1920. június 4-én kötötték meg a Trianoni békét. A trianoni tragédiára emlékezve ezt a dátumot a magyar országgyűlés 2010-ben a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilváníttatta, a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közösége része az egységes magyar nemzetnek. A Nemzeti Összetartozás napja a magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseményéhez fűződik. A magyarok számára az igazságtalanságot, az elkeseredettséget, és a tehetetlen szomorúságot jelképezi. Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivtalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg. Elvették tőlünk egykor nagy és erős országunk több mint 2/3-át, ezzel kettészakították nemzetünket – mondta emlékező beszédében Keresztes Tünde kulturális referens.

A koszorúzással egybekötött rendezvény első állomásán, a Városházánál ereklyés zászlófelvonással emlékeztek meg nemzeti összetartozásunkról, ahol Fazekas Tamás kántor énekével tette meghitté a pillanatot.

Ezt követően a Magyarok Nagyasszonya-szobornál folytatódott a megemlékezés, ahol Magony Ádám a Kiskun Múzeum munkatársának szavalatát, majd Bakos Zorka, a Móra Ferenc Gimnázium 10. osztályos tanulójának énekét hallhatták a megjelentek. Zorka csodálatos dalát gitáron kísérte Bozóné Rosta Eszter a Móra Ferenc Gimnázium tanára.

- Nem a határok mondják meg hol van a haza. Nem a térképek, nem a ceruzavonások a tárgyalóasztalon, hanem az anyanyelv első szava, a templomharang hangja vasárnap délelőtt és a nagyszülők meséi, amik a régi időkről mesélnek, amik még ma is fájnak, de élnek. Mert bennünk él a haza.
Volt idő, mikor egy mondattal vágták ketté az otthont, szét a testből a lelket, dombokat csonkítottak le és folyókat szakítottak ketté. De nem tudtak mindent elvenni. Mert a hűség nem papíron van. A hűség a szívben ég, a hűség: magyar. És mi élünk. A történelem nem győzött le minket, csak próbára tett. Földet vett el, de nem a lelkünket. Szavakat szakított ki, de nem a dalainkat. Testvéreket hagyott távol, de nem a szeretetet. És ez a szeretet… ez az ami hazává szentel egy országot! – hangzott el Magony Ádám szavalatában.

Az emlékezés zárásaként a megjelentek elhelyezték koszorúikat a Magyarok Nagyasszonya-szobornál.