Szoros összefüggésben áll a hipotermiával, vagyis a kihűléssel, és bár bizonyos csoportokat jobban veszélyeztet, mindenki érintett lehet.

Ahogy egyre hidegebb lesz az idő, úgy kezdenek egyre inkább veszélyeztetni minket az alacsony hőmérséklettel összefüggő egészségügyi problémák, például a fagyás és a kihűlés. A kihűlés, vagyis a hipotermia lényege, hogy a szervezetünk hőmérséklete jóval a normális alá csökken, míg a fagyás a szövetek hideg miatti károsodását jelenti.
A fagyás mindenkit érinthet, bár bizonyos csoportok jobban veszélyeztetettek: elsősorban azok, akik sok időt töltenek a szabadban (hajléktalanok, sportolók, szabadban dolgozók stb.), az alkoholos befolyásoltság alatt állók, az idősebbek (gyakran megfelelő fűtés és ellátás nélkül). A fagyási sérülések jobban érinthetik a kimerülteket, illetve azokat, akik súlyosan ki vannak száradva.

Miért alakulnak ki a fagyási sérülések?

Extrém körülmények között a szervezetünk elsődleges feladata az életben maradás. Ennek érdekében az élethez közvetlenül nem szükséges funkciókról kész lemondani. Ha hosszabb ideig komoly hidegnek vagyunk kitéve, a testünk olyan jelzéseket küld a kéz, illetve a láb vérereinek, hogy húzódjanak össze, így lelassul bennük a véráramlás. A szervezetünk így több vért (és az életben maradáshoz szükséges oxigént és tápanyagokat) tud a létfontosságú szervekhez küldeni, és megakadályozza, hogy a szervezetünk maghőmérséklete tovább csökkenjen.

A végtagok azonban, amelyekhez nem jut elég vér, egyre hidegebbek és hidegebbek lesznek. A szervezet időről időre kitágítja, majd újra összehúzza az ereket, így a végtagok működése valamennyire fenntartható. Azonban, ha a szervezet maghőmérséklete lecsökken, a szervezet szűken kezdi tartani a vérereket, hogy megakadályozza a hideg vér visszaáramlását a belső szervekhez, így azok nem hűlnek tovább.

A fagyás során a sejtek külső részénél apró jégkristályok keletkeznek, a sejtben lévő víz megfagy vagy megsemmisül, így a sejtnek pusztulása felgyorsul. A sérülések a vérereket is érinthetik, így a vér beszivároghat a sejtek közé. A véráramlási problémák miatt gyulladások indulhatnak be a szervezetben, ez pedig tovább roncsolhatja a szöveteket. A csökkent vérellátás miatt a szövetek elhalnak. A fagyási sérülés súlyossága attól függ, hogy milyen mértékű a sejtkárosodás és a szövetroncsolódás.

A fagyás lehet felületi és mélyszöveti. A felületi fagyás tünetei az égő érzés, az érzéketlenség, a bizsergés, a viszketés az érintett területeken. A bőr hidegnek, fehérnek és fagyottnak tűnik. A mélyszöveti fagyásnál a terület megdagad, hólyagossá válik (a hólyagok vérrel telítettek lehetnek). A bőr színe fehér vagy sárgás, viasszerű. Az érintett terület kemény, nem benyomható, végső esetben megfeketedhet.

A fagyási sérülés súlyossága és a szövetkárosodás mértéke nem állapítható meg azonnal. Az érintett terület újramelegítése során éles fájdalom tapasztalható, ahogyan a véráramlás helyreáll.

A fagyási sérülések megelőzéséhez elsősorban tudnunk kell, hogy valamilyen egészségügyi problémánk miatt a veszélyeztetett csoportba tartozunk-e. A fagyás gyakran érinti az alkoholistákat, a mentális problémával küzdőket, a kábítószerhasnálókat. A dohányosoknak és a vérereket érintő betegségekkel (például cukorbetegeknek) küzdőknek különösen oda kell figyelniük, mert a vérkeringésük eleve nem működik olyan jól.

A fagyás elkerüléséhez öltözzünk mindig az időjárásnak megfelelően, a legjobb a réteges öltözködés: viseljünk két pár zoknit, vízálló cipőt és egyujjas kesztyűt (így az ujjaink egymást is melegítik). A fejünket, arcunkat, nyakunkat és füleinket mindig alaposan fedjük be. A ruházatunk ne legyen szűk - így megakadályozhatjuk a véráram elszorítását.